Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. KOLBER ISTVÁN (független): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
5741 Ugyanakkor el kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért azt a helyzetet sem lehet fenntartani, hogy az idei évben több fiatalt vettek fel a felsőoktatásba, mint ahány gyerek született Magyarországon. Tehát a radikális gyereklétszámcsökken éssel előbbutóbb nyilvánvalóan szembe kell nézni, mert 20 éven keresztül nem tartható fenn a mostani állapot, hiszen egész egyszerűen nem születik annyi gyerek, mint ahányat most felveszünk. Tehát valami ésszerű kompromisszumot lenne szükséges itt találni szerintem is. Dúró Dórának is van némi igazsága abban, amit elmondott, de azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy nem ártana, hogyha a diákhitel folyósításának, visszafizetésének a feltételrendszerével egy kicsit alaposabban megismerkedne, mert nyilván való, hogy ha valaki munkanélküli, akkor a mostani szabályozás szerint, és ezen nem kíván változtatni senki, nyilvánvalóan semmiféle visszafizetési kötelezettség nem terheli, csak akkor egyébként, hogyha munkajövedelme van, és akkor is maximálva van, hogy hány százalékot kell visszatérítenie. Úgyhogy én kérem a képviselő asszonyt, hogy ezeket a riogatásokat, amik egyébként nem felelnek meg a valóságnak a jelenlegi szabályozás szerint, itt a parlamentben és az Országgyűlés nyilvánossága előtt ne használja. K öszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kolber István képviselő úr következik kétperces felszólalásra. Parancsoljon! DR. KOLBER ISTVÁN (független) : Köszönöm szépen, elnök ú r. Az államtitkár asszony azt mondta, hogy sokat változott ez a törvény a koncepcióhoz képest. Valóban, mondhatjuk azt, hogy sokat változott a törvény, ugyanis amit nem mernek bevallani a társadalomnak, azt külön rendelet szabályozási körébe utalják, homok ba dugják a fejüket. Én azt gondolom, hogy itt lesz még meglepetés. Egyszerűen nem rakják ki a lapjaikat, nem tárják fel az elképzeléseiket világosan a felsőoktatással kapcsolatosan, mert tudják, hogy ebből konfliktusok lesznek. A múlt foglyaként jelölt me g bennünket, mivel úgymond csak állami finanszírozásban tudjuk elképzelni a felsőoktatást. Elnézést kérek, államtitkár asszony, nem Magyarországon volt véletlenül a szociális népszavazás? Nem önök mondták azt, hogy ne legyen vizitdíj? Nem önök mondták azt, hogy ne legyen tandíj? Rosszul emlékszem? Ezeket a reformokat, ezeket a folyamatokat éppen önök akadályozták meg, nem voltak partnerek ezekben az ügyekben. Szegény gyerekek majd tanulhatnak, mert hiteleket vesznek fel. Mire? Hogyan? Azt gondolom, hogy nin cs olyan elemző, aki ha reálisan végignézi ezt a törvényt, azt mondaná, hogy a szegény sorsú családok gyerekeinek az esélye növekszik, vagy ugyanakkora, mint most. Mindenki azt mondja, hogy csökken. Az egyik legsúlyosabb dolog, azt gondolom, az egyetemmel, a főiskolával kapcsolatosan ez a kérdés. A másik pedig az illúzió, hogy majd az idetelepülő cégek hogyan fognak segíteni. Nem segítenek, kedves államtitkár asszony, mert Magyarországra egy jó idő óta nem jönnek külföldi cégek. Azok települtek le, amelyek az előző kormányok idején voltak előkészítve. A beruházások csökkennek. Sajnos, Magyarország éppen a napokban lett leminősítve, bóvli kategóriába. Nem ajánlják a nagy befektetőknek, hogy Magyarországra tőkét hozzanak. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm s zépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arra számítottam, hogy Révész Máriusz képviselőtársam legalább árnyalja némiképp a kormányzat diákhitelezési rendszerről alkotott képét.
