Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 29 (143. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
5326 felvetése, hogy ez a törvényalkotási folyamat hogyan zajlott, mikor, milyen módon, és a z utolsó pillanatban kinek hány napja volt a rendelkezésre állásra, hogy az utolsó normaszöveggel egyeztessen, azt gondolom, hogy folyamatos egyeztetés zajlott, márpedig a kisebbségi hivatal bizottsági ülésen megjelent munkatársa el is ismerte, hiszen a ki sebbségi ombudsman ajánlásainak döntő többsége bedolgozásra került a törvénybe. Van még egy nemcsak elvi kérdésem, hanem általánosan feltett kérdésem, nevezetesen az, hogy a folyamatos párbeszéd és az őszinte párbeszéd nem azt jelenti, hogy a törvényhozói felelősséget bárki átveheti tőlünk. Tehát az, hogy milyen kívánságok hangzanak el, az mennyire felel meg egy adott jogrendszer harmóniájának és mennyiben illeszthető be abba, milyen célokat fogalmaznak meg, hiszen Magyarországon eme törvény megalkotásában nemcsak a nagy száma, hanem az, hogy nagyon különböző élethelyzetekben lévő kisebbségeket kell egy törvényben szabályozni. Bocsánat, de vannak olyan kisebbségek - megint konkrétan nem fogok senkit nevesíteni , az a hét falu megjelölhető Magyarországon, ah ol léteznek. Vannak olyan kisebbségek, amikben területek megnevezhetők, és vannak olyan kisebbségek, amik országosan, szinte minden megyében előfordulhatnak. Nyilván teljesen más az élethelyzet, megjegyzem, hogy adott esetben én egy kicsit a tárházat gazda gítanám, tehát a helyi képviseletben lehetne jogokat adni, ami helyileg jelenik meg. Nyilvánvaló, ha én azt mondom, hogy ezres létszámtól, és ha majd a népszámlálási adatokat megtekintjük, abból bizonyos következtetéseket le tudunk vonni, különösképpen, ha a korábbi népszámlálás ugyanazon az alapon meglévő adatait hasonlítjuk össze, akkor bizonyosfajta tendenciákat is meg tudunk határozni. Akkor azt gondolom, le lehet vonni azt a következtetést, hogy igen, a különböző élethelyzetekre különböző megoldás kell . Tehát akkor jó a törvény, ha minél jobban kezeli ezeket a kérdéseket, és minél tágabban, tehát mindenki a saját alkatának megfelelő ruházatot megtalálja a törvényben, tehát a saját identitása megőrzéséhez szükséges eszközöket nagyságrendileg is megtalálj a. De meg kell mondanom, hogy mondjuk olyan, ami az 1000 fő és az 500 ezer fő közötti - csak most becsült számokat mondok - különbségeket kezelni tudja, bizony nincs Európában ilyen törvény, de ilyen helyzet sincs Európában. Ezt a magyar történelem hozta, és fogadjuk el, ne vitatkozzunk a magyar történelmen, akkor nekünk ezt a kérdést kell kezelni. És ha egyetértenek velem abban, hogyha az 1993as, az első szabadon választott parlament gondolkodását átvesszük, és azonosulunk azzal, hogy nekünk minden érték, nekünk az az ezer fő is érték, akik a történelemben egy adott kultúrát megjelenítettek az országban, lehet, hogy történelmi körülmények között, ilyen vagy olyan problémák miatt csak ennyien maradtak, de akkor is büszkén valljuk, hogy a magyar nemzet egész történelméhez és kultúrájához hozzátartozik az az ezer ember is, akik sajátos színt, sajátos világot képviselnek a magyar történelemben és a magyar rendszerben. Ha ezt a közös gondolkodási alapot elfogadjuk, akkor azt gondolom, ez a törvény arra szolgál, hogy ezen az alapon próbálja megteremteni ezeket a közös alapokat, próbálja megakadályozni a joggal való visszaélésszerű megoldásokat, amiket egyébként a joggyakorlatban tapasztaltunk, és természetesen, a parlament erre való, hogy egy törvénytervezetet ne csak megvitassunk, hanem ha találunk közös pontokat, amivel ezeket a problémákat kezelni próbáljuk, akkor ezeket a pontokat módosító indítványokkal tegyük jobbá, tegyük harmonikusabbá az egész jogrendet. Bocsánat, nem az első olyan törvény - most fölsorolh atnék egykét dolgot, az előbb itt államtitkár urat dicsérte szembe, én most hátulról dicsérem , hogy azért gondoljanak bele, akár az egyházi törvénynél, akár a civiltörvénynél, akár pedig, úgy gondolom, hogy jelen törvény kapcsán is minden olyan módosító indítványt, ami azt a célt szolgálja, hogy valóban, ezt a nemzetiségi önazonosságot ne csak megőrizzék, hanem továbbfejlesszék, és talán ezt majdnem befejezésül mondom, amikor készültem erre a beszédre, elolvastam Bibó Istvánnak “A keleteurópai kisállamo k nyomorúsága” című művét, ahol ő ebben a kérdésben Ortegát idézi, és azt mondja a nemzetiségekről, hogy nem a közös múlt, hanem a közös jövő. Ha ezt a mottót elfogadjuk egy közös gondolkodás alapjának, hogy
