Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 28 (142. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
5245 ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gúr Ná ndor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy a munka törvénykönyve, a munka világának az alkotmányelőkészítése zajlik - és ahogy zajlott , az szégyen önökre nézve, de az talán még nagyobb szégyen, ahogy a Ház működését ma biztosították, vagy inkább azt mondom, meggyalázták. Mindannak a jognak, ami megilleti az ellenzéki képviselőket, a közelébe sem tudtak kerülni. Mire számíthatnak azok a munkavállalók, akik felől, akik mellől az érdekképviseleteket nullázzák le, akiknek nem lesz lehetőségük arra, hogy általuk ők gondoskodjanak arról, hogy a munkavállalók érdekeit képviseljék? Tudják, a munka törvénykönyvének tervezetében önök majd arra fogják az igent nyomni, hogy több munkáért az emberek kevesebb p énzhez jussanak. A jogbiztonságot veszik el tőlük; azt teremtik meg, hogy a rugalmasság meghirdetése mellett a kiszolgáltatottság és nem a biztonság válik uralkodóvá a munkavállalók számára. Minden, ami pénzről szól, az ő zsebükből minden csökkenő forintok kal fog párosulni. Elveszik a túlórák utáni juttatásokat, mert szabadidőt ígérnek helyette, de azt sem fognak adni, mert az alapszerződések megkötésénél, a munkaszerződésnél viszont bele fogják építeni az alapbérbe - jelképesen, kimondottan, de forintálisa n nem - azt, hogy miért nem kap túlórapénzt, és miért nem kap szabadidőt az ember. A műszakpótlékokat csökkentik vagy megszüntetik. Ha tételesen nézzük, ez azt jelenti, hogy ha a Budapesti Közlekedési Vállalat dolgozóinak egy adott célcsoportját nézzük, ak kor havi 40 ezer forinttal keresnek kevesebbet; sajnos, nem többet. Ha azt nézzük, hogy az egészségügyben dolgozók mennyivel keresnek majd kevesebbet, akkor önök nézzenek szembe ezekkel az emberekkel, amikor annak idején 700 százalékos növekedést ígértek a z egészségügy keretei között! Az érdekképviseletek lenullázása, amit önök tesznek, tehát nem önmagukról, hanem az emberekről szól. Kollektív szerződés keretei között olyat tesznek, amit a 20 év időszakában soha nem tett egyetlen kormányzat sem: állami vagy többségi állami tulajdoni cégek esetében az általános jogi szabályozástól pozitívan nem lehet majd eltérni, minden egyéb más esetben pedig negatívan el lehet térni az általános jogi szabályozástól. Igen, ez családbarát; igen, ez az emberekért van. Keresse tek minél kevesebbet, dolgozzatok érte minél többet! A kártérítésfelelősség kapcsán: igen, rájuk húzzák a vizes lepedőt. Már nem csak a szándékos károkozás, a gondatlan károkozás esetében is 4 vagy 8 hónapos mértékű megfizetési kötelezettséget párosítanak velük szemben, miközben a munkaadókat pedig kimenekítik a jogellenes intézkedéseikből fakadó kártérítési felelősségeik alól. Könnyebben kirúghatják a dolgozókat, sőt már helyt sem kell állni olyan mértékben, mint ahogy a korábbiakban kellett. Kauciót vetn ek ki 100 ezer emberre, egyszerű pénztáros tevékenységet folytató emberekre, akik a garantált bérminimumot - tudják, az, ami majd jövőre talán 108 ezer forint lesz - sem keresik meg? Havi összeget, kauciót vetnek ki rájuk? Gondolkodjanak el rajta, hogy mit csinálnak! S közben bevezetik a regionális minimálbért; azt a minimálbért, ami arról szól, hogy az ország halmozottan hátrányos helyzetű térségeiben nem többet, hanem kevesebbet kereshetnek majd az emberek, mint az aktuális minimálbér. Tudják, ott, ahol a legnagyobb lenne a szükség a segítségre, ahol a leginkább kellene támogatásokat biztosítani, önök direkt módon elvesznek, mert a hibás gazdaságpolitikai intézkedéseik sokaságából fakadó terheket áthárítják a munkaadókra (Nyakó István: Erről van szó.) , s a munkaadókra áthárított terhek következménye az (Nyakó István: Hol van Matolcsy?) , hogy a munkaadó nem tud mást lépni, csak azt, hogy megnyomorítja a saját munkavállalóját. Hogy gondolják azt, hogy hozamot lehet termelni, hogy gazdasági növekedést lehet él etre hívni olyan munkavállalókkal, akik alulmotiváltak; olyan munkavállalókkal, akik a mai fizetéseiket sem
