Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
4690 Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólásra Osztolykán Ágnes képviselő asszony következik, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony! OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a megszólítást, és mindenképpen igyekszem reagálni a képviselő asszony szavaira. Abban egyetértünk, és azt gondolom, hogy ha figyelte az eddigi munkámat és az eddigi LMPs oktatási felszólalásokat, akkor láthatta azt, hogy mi semmiképpen nem mondjuk azt, hogy a rendszer jó így, ahogy van. Nem mondtuk ezt se m a közoktatási törvényre, sem pedig a szakképzés jelenlegi rendszerére. Azt viszont továbbra is állítjuk, és menjen ki a Parlament elé, itt állnak és tüntetnek a pedagógusok, akik a szakképzésben és a közoktatásban is jelen vannak, beszélgessen el velük, hogy miért nem értenek egyet a rendszerrel. Én is elmondom, hiszen én azért vagyok itt, hogy válaszoljak ezekre a kérdésekre, és megmutassam azt, hogy miért nem jó ez a rendszer. Semmiféleképpen nem fogja csökkenteni ez a jelenlegi rendszer, és én azt gond olom, hogy abban nagyon egyetértünk, hogy nem lehet a szakképzést a közoktatástól elválasztani, és nem is kell, viszont azt is láthatjuk, hogy sem a közoktatási törvény, sem pedig a szakképzési törvény nem azt szolgálja, hogy ez a rendszer esélyegyenlőbb l egyen. Mindannyian beszélünk funkcionális analfabétákról, beszélünk Hídprogramról. Azt gondolom, és ezt biztosan ön is tudja, ha valaha valamikor tanított, hogy az a gyerek, akit én 8 év alatt képtelen voltam megtanítani írni, olvasni, és nem rendelkezik olyan képességekkel, amelyekkel tovább tud lépni az általános iskolából, azt egy év alatt nem fogom tudni bepótolni, amit 8 év alatt elmulasztottam. A Hídprogramnak nagyon sok gondja és baja van. A Hídprogram, ahogyan azt az oktatási bizottság ülésén is elmondtam, megoldás lehet. Lehetne a fejlesztés és a mentorálás helyszíne, de nem így, nem ebben a formában, ahogyan ez a törvényben benne van. A Hídprogramot pedig természetesen nem lehet elválasztani a szakképzési törvénytől (Az elnök a csengő megkocogt atásával jelzi az idő leteltét.) , de ezt a későbbiekben elmondom. Köszönöm. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Rendes felszólalásra Ékes József képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr ! ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pál Tibor képviselőtársam reagált TuriKovács Béla hozzászólására a felnőttképzéssel kapcsolatosan. Egészen biztos, hogy annak a körét is át kell vizsgálni, és adott ese tben úgy átrendezni a dolgokat, hogy valóban másod, harmadszakmát lehessen szerezni, tehát valóban a piaci igényekhez mérten lehessen olyan felnőttképzést kialakítani, amellyel a mindenkori piaci igénynek maximálisan meg tudnak felelni. Gúr Nándor képvise lőtársam a bizottsági álláspontjában úgy fogalmazott - sajnos nem tudtam itt lenni a vezérszónoki körnél, mert költségvetési bizottsági ülésen voltam , hogy vágyálmok, ez volt a képviselőtársam részéről a kifejezés, és mellé rakott egy csomó kétséget is. (13.30) Na most, ha egy idősebb korosztályt meginterjúvol, és mondjuk, az az idősebb korosztály az ’5060as években végzett szakmunkásképző intézetekben, azt hiszem, nagyon jó példákat tudnának felsorolni, hogy annak idején ez a rendszer hogyan működött, és miért is tudott a saját lábán megállni. Voltak a szakmunkásképző intézetek hároméves rendszerben, és az elméleti képzés mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kapott maga a gyakorlati képzés; a második évtől fogva már pedig nemcsak az üzemeknél kihelyezett va gy létesített tanműhelyekben, hanem kimondottan üzemszerűen tudták foglalkoztatni ösztöndíjjal a fiatal szakmunkásjelölteket. Ez azt jelentette, hogy a harmadik évben már egész komoly keresettel rendelkeztek, és ezáltal maga a cég is tudta azt, hogy melyik az a szakmunkásjelölt, amelyikkel úgymond szerződést kötött, hogy egészen biztos, hogy a cégnél fog maradni, és annak alapján a saját utánpótlása is megteremtődik.
