Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
4687 szab a szakképzésnek. Én a mesterképzést hagytam a végére, nem véletlenül. Tőlem is, másoktól is elhangzott a német gazdaság szerepe. Mindenféleképpen ki kell mondanunk, hiszen nyilvánvaló tény, hogy Európa legfejlettebb országa Németország, ezért úgy gondolom, hogy zsinórmértékül kell szolgálnia a magyar gazdaság számára is, nem másolni, de zsinórmértékül. Tehát ami a Bundesligában a Bayern München, azt nem szégyen, mondjuk, a magyar labdarúgásnak - hogyha egy sporthasonlatot akarok mondani - átvenni, azokat a módszereket és azokat a fejlesztési eredményeket nyilván ezen a területen, a megfelelő területen is alka lmazni. Úgy gondolom tehát - és itt elégedetlen leszek a törvényjavaslat egy pontjával kormánypárti képviselő létemre , hogy az országos gazdasági kamara feladatairól szóló 75. §ra hívnám fel a figyelmet, ahol azt írja a javaslat, hogy a kamara csak a me sterképzés és a vizsgáztatás feltételeiről gondoskodik. Én továbbmennék ennél, és azt mondanám, hogy végzi - végzi! Ez Németországban evidencia. A kötelező tagságú, fejlett nyugateurópai országokban ez evidencia. Hogyha ezeket az evidenciákat nem tartjuk tiszteletben, és nem kezdjük a gazdaságunkat abba az irányba átalakítani, amit egyébként mások csinálnak 160 éve, mondjuk, Európában, akkor az eredmény az lesz, mint ami az elmúlt évtizedben vagy az elmúlt néhány évben ért bennünket. Köszönöm szépen a megt isztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Gyimesi Endre képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon! DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz) : Köszönö m szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Dúró Dóra megszólalására szeretnék reagálni, aki valami olyasmit mondott, hogy a forráskivonások, illetve a pedagóguselbocsátások miatt nem tudják a szakképzési törvényt támogatni. Én Széchenyi Istvánnal szeretnék válaszolni, aki valami olyasmit mondott, hogy rajtunk nem fog segíteni senki, és nem is segíthet más, mint mi magunk. Az utolsó pillanatban vagyunk. Olyan sikeresen sikerült a szakképzésünket visszafejleszteni, hogy már egy másod, har madéves gyerek, ha hegesztőnek tanul, nem lát műhelyt, vagy egy végzős hentes nem lát élő állatot, amelyet le kellene vágni, és végzés után, a gyakorlatban tanítják meg a fiatalokat a szakmára. Ezen mindenképpen változtatnunk kell. Változtatnunk kell, és e z a törvény nagyon jól foglalja össze a változtatás legfontosabb indokait és a változtatás legfontosabb lépéseit. Ott tartunk már bizony, hogy a szakképzésben olyan szakoktatókat nehezen találnunk, akik ismerik a szakma csínjátbínját, vagy pedig hajlandóa k azért a pénzért, amelyet ma, jelen pillanatban az oktatásban fizetnek a szakoktatók számára, elmenni szakoktatónak. Tehát minden a változás után kiált, és ez a szakoktatási törvény meg fogja hozni azt a változást, amelyre szüksége van a gazdaságnak, és a melynek nyomán a gazdaságunk fejlődni fog. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Göndör István következik, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Egy nagyon jó végszót kaptam Gyimesi képviselő úrtól, mert abban mi sem vitatkoztunk reggel óta és nem vitatkozunk, hogy változásért kiált a környezet, de én még azt is megengedem magamnak, hogy ahol a gazdasági környezet olyan, az ezt helyenként már ki is kényszerítette. Mert mondhatnánk, és itt sokan mondták, hogy tiszk, ahol jó. Ahol működik, ahol összefogással jött létre, tényleg jól működik - biztos, hogy mint az élet minden területén, vannak rosszak. De amiért gondjaink vannak: én már sokszor beszéltem itt önöknek a Csapiban működő iskoláról, amely általános iskolával indult, egy felelős igazgató rájött, hogy a 14 éves gyerekek kikerülnek az utcára, és nem lesz belőlük semmi. Belevágtak a szakképzésbe, ma több szakmában képezik a fiatalokat, és tényleg 1718 évesen
