Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
4673 Teljesen érthetetlen, hogy miért kell mindenféle holland meg német példákat és modelleket venni alapul, amikor Magyarországon volt egy jó szakképzési rendszer. Miért nem lehet a magyar modellt ala pnak tekinteni, és azt megpróbálni visszahozni, amikor az jó volt, működött, a magyar gazdaságot szolgálta ki? Lehet, hogy a német modell Németországban remekül működik, csak ott van hozzá egy német gazdaság, amit kiszolgál, és amire lehet építeni. Magyaro rszágon jelenleg semmilyen gazdaság nincs, amire ezt lehetne építeni, nemhogy nincs hova továbbmenni a szakképzésből, de nincsen olyan, aki a szakképzés gyakorlati részét megvalósítsa, és sajnos erre igazából ez a törvényjavaslat nem nyújt lehetőséget, ill etve megoldást. (12.10) Maga a törvényjavaslat igazából két nagy hibája közül azt a típusú törvényalkotásit követi el, amikor látszólag nagyon átalakítanak valamit, de valójában csak a felszínt kapargatják, és pont a lényegi problémákra nem adnak benne meg oldást. Nem értjük, a szakmai szervezetekkel lehet, hogy történt valamiféle egyeztetés, de érdemi egyeztetés, illetve a véleményük figyelembevétele biztosan nem, hiszen pontosan azok maradtak benne a törvényben, illetve a szakképzési rendszerben, amikről m ár bebizonyosodott, hogy rossz. Európai példák is vannak rá, ott is csődöt mondott, de Magyarországon valamiért ragaszkodnak hozzá. Ilyen például a tiszkrendszer, a vizsgarendszer, ami költséges és a hatékonysága is kérdéses. Benne hagyták a moduláris képz ést, ami megint teljesen nyilvánvalóan rossz, és már szorgalmazták a gyakorlati oktatók is, hogy ezen változtatni kell. Valamiért ezek mégis benne maradtak. Ugyanakkor nagyon fontos részekre nem térnek ki. Beszélnek munkaerőpiaci orientációról, ugyanakkor a hiányszakmák támogatását teljes mértékben kihagyták, illetve a gyakorlati képzőhelyek tekintetében az alaposabb finanszírozás kidolgozása nagyon fontos lenne, ugyanis ezek alapvetően gazdasági egységek, és amennyiben nem teszik érdekeltté őket abban, ho gy tanulókat vállaljanak, akkor nem lesz valódi és érdemleges tanulóképzés, gyakorlati képzés Magyarországon. Amivel szintén nem foglalkoznak, az a kitanult szakmák pályán maradása. 60 százalékos Magyarországon a pályán maradás. Elhangzott itt, hogy egy em bernek életében 45 szakmát is meg kell tanulnia. Ez nem kellene, hogy így legyen, ez azért van, mert romokban hever a gazdaság, és mindenki próbálja valahogy átképezni magát, mert ott éppen egy kicsivel talán nagyobb a munkaerőkereslet. Normális esetben egy gazdaságban, ha valaki valamit megtanult, legfeljebb, mondjuk, egyszer át kell képeznie magát, amikor valami olyan életfordulat történik számára, hogy ahhoz kell alkalmazkodnia. De sajnos azt is látni kell, hogy a kormány gazdaságpolitikája nemhogy elő mozdítaná azt, hogy egy megfelelő gazdaságot, ipari és szolgáltató, termelő alapot rakjanak a szakképzés alá vagy mögé, hanem pont hogy leépíti azt. Már szó volt a szakképzési hozzájárulás módosításáról, itt muszáj megjegyezni azt, hogy például Magyarorszá gnak nagyon komoly nemzetközi előnye volt az, hogy a szakképzési hozzájárulás 30 százalékát megtarthatták a cégek, és ebből a céges képzéseket meg lehetett valósítani. Biztos, hogy volt visszaélés. Nem lehet olyan törvé nyt alkotni, amivel nincs visszaélés, csak jelen esetben például azt a másik típushibájukat követték el, hogy ha valami nem működik jól, és visszaélés van, akkor az egész rendszert feldúlják, ahelyett, hogy megpróbálnának javítani rajta, és a visszaélési l ehetőségeket csökkenteni és az ellenőrzést javítani. Most megszüntették a cégeknél ezt a 30 százalékos megtartási keretet, innentől kezdve ez az előnye Magyarországnak megszűnt, nem is beszélve a nyelvi képzésekről és arról a több ezer munkanélküliről, aki majd azért várható, mert ezek a felnőttképző és nyelvi képző intézetek tönkre fognak menni. A másik ilyen nagyon fontos az innovációs járulék, aminél szintén megszüntették azt, hogy amennyiben az adott cég kutatásrafejlesztésre fordítja, akkor nem kell b efizetnie. Ez is egy nagyon komoly versenyelőny volt. Ezt a kettőt megszüntették, és mindemellett folyamatosan változik a gazdasági környezet, ez mind a külföldi, mind a belföldi beruházóknak egy olyan szintű visszatartó erő, hogy nemhogy számítani lehetne arra, hogy majd valami háttere lesz a szakképzésnek, és lesz
