Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KARA ÁKOS (Fidesz):
4669 munkaerőszükségletükkel együtt. Én például győri képviselő vagyok, számunkra egy fájdalmas történet volt például a győri textilipar néhány év alatt való eltűnése. Ezzel szinte egy időben jöttek létre új iparágak, illetve ha pontosan fogalmazok, új iparágak és új, a korábbitól eltérő igényekkel megjelenő iparágak, azt is mondhatnánk összességében, hogy jelentősen meg lepve azzal a munkaerőpiacot, de nyilván ez a kedvezőbb jelenség. Ilyen - szintén egy győri példában - például a régi hagyományokkal rendelkező járműgyártás, ahol hatványozottan megjelenő folyamatos igények jelennek meg az elmúlt esztendőkben. Így hiába a soksoksok évtizedes múlt, a járműgyártás tekintetében ezek a hatványozott igények új kihívást jelentenek most a számunkra. Tisztelt Képviselőtársaim! A munkaerőpiaci változás, tendenciák azonban nem csak gazdasági folyamatok által meghatározottak. A dem ográfiai apály folyamatosan és rossz irányban rendezi át az adott korosztályok képzettségi és szakmastruktúráját egyaránt. További történelmi gyökerű hatással is szembesülünk már ma is, ahogy emlékeztettem rá a korábbi hozzászólásomban, a Ratkókorszakban született népes korosztályok várhatóan körülbelül 2020ig mennek majd nyugdíjba. Ez alapján mondhatom, hogy a statisztikai adatok megerősítik mindannyiunk számára, hogy az adott, tehát az idősebb korosztályokban igen jelentős a szakmunkás végzettségűek ará nya, összehasonlítva az arányukat és létszámukat a jelenlegi korosztállyal megállapíthatjuk, hogy nyugdíjba vonulásuk a munkaerőpiacon rendkívüli további feszültségeket fog okozni, ha nem lépünk időben. Nem csak önmagában a nagyobb létszámú korosztály munk aereje, sokkal inkább a szakmunkások hiánya fog gondot okozni a termelésben és a szolgáltatásban egyaránt, ha nem lépünk kellő időben és jól. Tisztelt Képviselőtársaim! Semmiképp sem az ítéletalkotás szándékával, de én magam úgy gondolom, úgy látom, ezek a munkaerőpiaci feszültségek, ezek a társadalmi feszültségek mindaddig nem kaptak kellő figyelmet, amíg ez a jelzett demográfiai apály és az ország gazdasági helyzete ezt ki nem kényszerítette. Hiába volt tehát sok erőfeszítés ezen a területen, sokan ismer ünk kiváló települési térségi példákat, ezek nem jelentenek sem most és a jövőben sem kellő választ. Jelzem csak utalásszerűen, hogy a versenyképesség tekintetében soksok európai ország áll hasonló kihívás, megoldandó feladat előtt, az ország jövője szemp ontjából, tehát nem mindegy, hogy ebben a versenyhelyzetben milyen válaszokat fogalmazunk meg ezekre a kérdésekre. Megismétlem még egyszer - a bizottsági összefoglaló után, mármint erre értem, hogy megismétlem , hogy a magyar népesség csökkenő létszámbeli alakulása talán sehol sem jelent nagyobb kihívást, mint éppen amiről beszélek, a munkaerőpiac területén. Tényszerű adat az ötvenes évek nagy létszámú generációjának kilépése a foglalkoztatottak köréből, és még ijesztőbb számok jelzik, hogy az általános is kolák ezekben az években bocsátják ki az elmúlt évtizedek legkisebb létszámait. Győri képviselőként szeretném azt a példát hozni, hivatkozni, amelyet már a bizottsági ülésen és a parlamentben is tettem, hogy Győrben a 3034 éves korosztály 2650 fős létszám ához képest most körülbelül 980 fő lép ki az általános iskola padjaiból. Ez azért elgondolkodtató, mert GyőrMosonSopron megye azon megyék közé tartozik, ahol a népesség száma gyarapodik, ha enyhe mértékben is, de semmiképpen nem fogy, mint sok más megye létszáma. Éppen ezért pozitív, a helyzetre reagáló pozitív példaként szeretném kiemelni azt a győri tapasztalatot, amely kellő egyensúly és reális társadalmi igény figyelembevétele mellett összességében csökkentette az elmúlt években a gimnáziumi férőhelye k számát, ugyanakkor a szakképzésben helyi ösztönzőrendszert illesztett a hiányszakmák tekintetében az állami ösztöndíjrendszer mellé. A pályaorientáció, a pályaválasztás kritikus éveit éljük, hangzott el ez mástól is. Megjegyzem, ahogy én jól figyelem az elmúlt évek eseményeit, soksok korosztály számára jelentett ez a pályaválasztási időszak kritikus pillanatot. Most, a mi szempontunkból szerintem azért kritikus, mert most fog eldőlni, hogy a nyugdíjazással kieső munkaerő pótlása és a fejlesztés, az előtt ünk álló fejlesztési lehetőségek létszámigénye vajon miként teljesíthető. A mai helyzetünk nem hasonlítható a rendszerváltás éveihez, amelyekben a korábbi szakképzési törvény létrejött. Paradox módon akkor lépett ki az általános iskolából csúcslétszámú tan uló, és a
