Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - PÁL BÉLA (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - PÁL TIBOR (MSZP):
4658 PÁL BÉLA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hol van itt a baj? - fejezte be dr. Kupcsok Lajos képviselőtársunk a hozzászólását. S valóban, hol van itt a baj? Azt gondolom, ott van a baj, hogy kormánypárti képviselőtársaim gyakran azt hallják, amit hallani akarnak és nem azt, amit mondunk. Hadd támasszam alá ezt néhány mondattal! Egyetlenegy szocialista, LMPs és j obbikos képviselőtársam sem mondta azt, hogy a jelenlegi rendszer kiváló, és ezt így kell megtartani. Mindenki arról beszélt, hogy szükség van a szakképzés átalakítására, hogy rossz a korábbi rendszer, és azt a véleményét fogalmazta meg kiki vérmérséklete szerint, hogy milyen irányokban szeretné javítani a törvénytervezetet, és erre szeretném felhívni a figyelmet. Mert ha van egy kiindulópont, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy erre szükség van, és át kell alakítani, akkor méltatlannak tartom, hogy o lyan jelzőket repítgetünk a tisztelt Házban, mint liberális szakképzés, konzervatív szakképzés, a szocialista még nem jött elő, de most mondom, szocialista szakképzés, mégpedig azért, mert ilyen nincs, kedves képviselőtársaim. Szakképzés van, szakképzési r endszer van, amely vagy megfelel a munkaerőpiac igényeinek, vagy nem, vagy teljesíti azt a célt, hogy jobb legyen Magyarországon az ipar, a gazdaság, a társadalom állapota, legyen több munkahely, és hogy kapjanak megfelelő képzést erre a fiatalok, vagy nem teljesíti. (11.10) Ez a mérőszám, nem azok a jelzők, amelyeket erre aggatunk. És én azt gondolom, hogy ez a vita, mivel az egy közös alap, hogy szükség van a rendszer átalakítására, ez a vita, hogyha nyitott füllel, és közben gondolkodva folytatjuk le, al kalmas lehet arra, hogy jobbítunk ezen a törvénytervezeten. Csak szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy ezért aztán a bizottsági üléseken nem volt ritka, hogy nem ellene szavaztunk, hanem tartózkodtunk. Tartózkodtunk azzal, hogy ha elfogadják a m ódosító indítványainkat, mi is elfogadjuk a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Pál Tibor képviselő úr! PÁL TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva a vitát, egy kérdés merült fel bennem, amiről talá n kicsit keveset beszélünk. Itt mindenki a végeredményről beszél, és talán egy kicsit vissza kellene menni az elejére, nevezetesen: a pályaorientáció kérdésére. Tehát hogy is dönti el egy 14 éves gyermek, mert azt lehet mondani, hogy gyermek, azt, hogy mos t akkor ő milyen irányba is tanul tovább. Teljesen világos, hogy ezt nem ő maga dönti el. Segít ebben a szülő, ha olyan, és lát valamit a pályán, és nem éppen munkanélküli valamelyik térségben. Leginkább persze a kortárs csoportok azok, akik befolyásolják a döntést: hova megy a barátom, a baráti társaság milyen irányba tanul tovább. És persze befolyásolja a tanár. A tanár pedig, ha úgy gondolja, hogy neki a továbbtanulást statisztikai adatokkal kell biztosítania, akkor azt mondja, hogy tanuljál tovább, de a szakképzés irányába menjél, mert ott neked biztos pályád van. Önmagában ez még nem is lenne rossz. Nem lenne rossz, hogyha ott viszont azt látnánk, hogy olyan képzés van, ami nemcsak a szakmai tantárgyakat, hanem a közismereti alapokat növeli. (A Kontur P állal beszélgető Révész Máriusz felé.) És itt Révész Máriusz felé szólnék, hogyha figyelne, mert azért azt gondolom, a szakképzésnek is van ebben felelőssége. Az a felelőssége, hogy olyan közismereti alapokat adjon, hogy utána bármilyen irányba tudjon mozo gni az a gyermek vagy később már a szakmát szerző fiatal, és ne pedig zsákutcába jusson. Ahogy hallottuk itt a példát, a kárpitosok azt szeretnék, hogy több szakmai ismerettel jöjjenek ki az iskolábó l a gyerekek. Azt gondolom, ez teljesen világos, csak az a kérdés, hogy amikor a kárpitosnál nem lesz megrendelés munkára, akkor ő mit fog kezdeni azzal a végzettségével, amikor a
