Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4638 a szakképzésben, hanem a szakképzésen kívül kívánnak szakmai kompetenciákhoz hozzájutni, nyilván ez a lehetőség adatik meg. A szakképzési hozzájárulási törvényen keresztül, de ezen a törvényen át is ezeket a kapukat önök zárni kívánják. A gyakorlati képzés fontossága a szakképzés tekintetében nem elvitatható. Úgy gondolom, van jó eleme ennek a törvénytervezetnek is a teki ntetben, ami ezt erősíteni kívánja, de azt is célszerű és ésszerű lenne megfontolni, hogy az aktuális élő környezethez, a munkaerőpiaci környezethez igazítottan erősödjön mindez. És hát ehhez hozzáillesztetten nyilván azt a korábbi esztendőkben - no nem e bben a másfélben, ami a hátunk mögött van, hanem az azt megelőző korábbi esztendőkben - a mesterképzés tekintetében kialakult nyomvonalat is érdemes lenne tovább erősíteni. (9.40) Egyszerűen azért, mert ezek az emberek még inkább hivatottjai lehetnek annak , hogy a szakiskola, a szakképző intézményrendszer keretei közé bekerülő gyakorlati képzés alanyaivá váló fiatalok képzettségi szintjét emelni tudják, hozzáadott értéket tudnak képviselni. Azt gondolom persze, ahogy mondtam a bizottsági vélemény keretei kö zött is, hogy szükséges a motiváció megteremtése is, hogy cselekvésre legyen késztetett az a fiatal, hogy miért is akarjon szakmát tanulni. Sokfajta motiváció létezik az ember életében, de a megélés lehetőségének a biztosítása ott van mindig a prioritási s or elején. Magyarul: olyan helyzetet kell tudni teremteni, amely akár a tanulmányok folytatása alatt is a jó tanulmányi eredményeket elérő fiatalok esetében olyan juttatásokat eredményez, hogy megéri nekik ilyen tanulmányokat folytatni. A folytatásban pedi g olyan munkaerőpiaci környezetet kell biztosítani - lásd jelesül a kormány 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadóját, ami nem ilyen , ami arról szól, hogy azokban az ágazatokban, azokon a területeken, ahol az emberek adott esetben még az átlagbé r összegét sem tudják megkeresni, ne elvegyenek tőlük, hanem pluszoljanak, adjanak nekik. Hogyha ezek a motivációs hátterek megvannak, akkor valószínű, hogy egyszerűbb a dolog a gyermek, a fiatal érdekeltségét is számba véve az érdeklődését is fel kell kel teni, valamint a szülői hátteret, a szülői megerősítést is ez irányba felkelteni. Én ma azt látom, hogy e tekintetben sérült a rendszer. Azt látom, hogy minden olyan háttérintézményt, amely gyakorlatilag a szakképzés érdekegyeztetésében jelen lehet, elpuhí tanak, elkönnyítenek, ugyanúgy, mint az Országos Érdekegyeztető Tanácsot annak idején a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács tekintetében, most a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács vonatkozásában jogosítvány nélküli intézményeket hívnak életre. És a helyi regionális fejlesztési képzési bizottságok helyett a megyei fejlesztési képzési bizottságok fognak majd helytállni, ami jó, és azt gondolom, hogy szükségszerű, hiszen ebben a társaságban alapvetően szerepet nyernek, kapnak azok, akik a gazdaság oldaláról közelítik és közelíthetik meg a történetet. Azt gondolom, ezt a folyamatot érdemes erősíteni azon tapasztalások alapján, amelyek a regionális fejlesztési képzési bizottságokból származtathatódnak. Ugyanúgy a támogatott képzések, a nem támogatott képzések, az arányirány feltárások tekintetében, de szeretném jelezni: itt is a források a kérdésesek. Itt is az látszik, hogy ugyanúgy, mint ahogy a motivációs háttér megteremtése kapcsán nincsenek meg a források, ugyanúgy nem kívánják ide sem telepíten i ezeket a forrásokat. Azt gondolom, hogy azt a fajta működési metódust, ami annak idején még a 20 évet megelőző időszakban is jellemző volt, a pályaorientáció és a pályakövetés rendszere, helyesen fogja meg a törvénytervezet, hogy alkalmazni és erősíteni kívánja, hiszen ezzel tényleg a munkaerőpiaci folyamatokhoz lehet illeszteni a dolgokat. Ami az utolsó gondolatok között mindenképpen megfogalmazásra kell hogy kerüljön, az az, hogy minden eszközzel célszerű és szükségszerű erősíteni azt, hogy azok a fiat alok, akik főleg halmozottan hátrányos térségekben élik az életüket, mindenképpen jussanak túl az általános képzésen, és a szakképzés valamilyen rendszerében legyen helyük, találják meg a helyüket, egyszerűen azért, mert a család, a személyes sors, a csalá d megélhetése és a személyes sorsuk alakulása tekintetében nem mindegy az, hogy vane módjuk és lehetőségük erre, vagy nincs. De
