Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - CSERESNYÉS PÉTER, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója:
4627 folyamat, és mint ahogy államtitkár úr is szólt róla, nyilván ez nem egyik napról a másik napra, egyik évről a másik évre történő realizálódás. Már 45 évvel ezelőtt a köztestületekkel, a gazdasági kamarákkal, Parragh László elnök úrral, a Kereskedelmi és Iparkamarával és sokakk al másokkal karöltve ezen folyamatok előiskolája úgymond megépült. Az jó, hogyha nem törik meg minden egy kormányváltással, hanem bizonyos értelemben az építőkockák, az építőelemek ráépülnek a következő időszak történéseire. De azért vannak bizonytalanságo k is a dologban. Vannak, mert jó és célszerű lett volna, a bizottsági ülés keretei között is érintőlegesen megfogalmazásra került, ha a szakképzéssel és a szakképzési hozzájárulással kapcsolatos törvény, mondjuk, együtt, egyszerre kerül tárgyalásra a parla mentben, mert bizonyos értelemben a finanszírozási háttere is gyakorlatilag összeköthető lett volna. Biztos emlékeznek rá, akik olvasták vagy hallották példaként: a tanulószerződés keretei között egy év időszakára 440 ezer forintos fejkvótával számol a sza kképzési hozzájárulási törvény. Nagyon sok munkáltató, aki érdekelt a tanulóképzésben, azt fogalmazza meg, hogy nagyjából 600 ezer forint az az optimális, szükséges fejkvótaösszeg, ami ahhoz kellene, hogy a tanulószerződések fenntartását, adott esetben bőv ítését életre lehessen hívni a későbbiekben. Most itt nem ezek a feltételek alakulnak ki, ezért mondtam, hogy kevesek a vágyak, szükségszerűek a hátterek és a forráshátterek is. Elhangzottak ellenzéki oldalról olyan vélemények is, amelyek bizonyos értelemb en a hatástanulmányok szükségszerűségét kérdezték vagy kérdőjelezték meg, és mindezek mellett adott esetben a művészeti képzés oktatásrendszerével is foglalkoztak. De elhangzottak olyan típusú kérdések is, amelyeket érintőlegesen itt a pulpituson államtitk ár úr említett, de kibontásra azért nem került. Ez a felsőoktatás felé való kompatibilitás kérdéskörének megteremtése, ami gyakorlatilag arról szól, hogy ne csakis a gimnáziumok keretei közül lehessen egyenes pályát futni, hanem a szakképző intézmények ker etei közül is gyakorlatilag adottak legyenek a feltételek, a lehetőségek e tekintetben. A legnagyobb kételyek abban fogalmazódtak meg, hogy a munkaadók valójában meg tudjáke mondani, meg akarjáke - szerintem igen , de meg tudjáke mondani azt, hogy mi a várható jövő. Tudnake vizionálni? Tudjáke azt, hogy 35 év múlva mi az, amire szüksége van a szakképzés színpadán ennek az országnak? Nyilván nem egyszerű folyamat, nem volt ez egyszerű folyamat a múltban sem, ma sem és a jövőben sem lesz. Ehhez kell eg y olyan rendszerstruktúrát összerakni, ami gyakorlatilag minden információs hátteret megpróbál egyforma keretek közé hozni. Utolsó gondolatként pedig azt mondanám, hogy a motiváció megteremtésének a hátterét sem szabad elfelejteni. Ahhoz, hogy úgy alakuljo n a történet, hogy a szakképzésben többen legyenek érdekeltek, akik szerepet vállalnak, ahhoz olyan kormányzati politikát és gazdaságpolitikát kell folytatni, ami ezt megalapozza. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Ujh elyi István) : Köszönöm szépen. Reméljük, nem ez volt az utolsó gondolata, képviselő úr, legfeljebb ebben az ötperces hozzászólásban. Megyünk tovább. Következik az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója, Cseresnyés Péter képviselő úr, ugyancsak öt percben. Öné a szó. CSERESNYÉS PÉTER , az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A oktatási, tudományos és kutatási bizottság 2011. november 21én tárgyalta a s zakképzésről szóló T/4919. számú törvénytervezetet. A bizottságban folytatott vita során a hozzászólók több alkalommal megerősítették, hogy fontos szabályozásról van szó, amelynek a szakképzésben már régóta meglevő nehézségek megoldása a feladata. Kiemelté k az egységes követelményrendszer fontosságát, amit hangsúlyoz a törvénytervezet, s ezt a tervezet előnyeként értékelték.
