Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
4620 Nem minden előzmény nélküli a törvényjavaslat megalkotása, ugyanis a cé lok megvalósítása érdekében határozott lépéseket kezdeményeztünk. Éppen egy esztendeje kötött megállapodást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával a kormányzat, amelyben szorosabbra fűztük a szakmai együttműködést. Második fontos lépésként koncepciót készí tettünk a szakképzési rendszer átalakítása és a gazdasági igényekkel való összehangolása érdekében, amelyet a kormány elfogadott, és amely a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet honlapján szeptember óta olvasható. De melyek is azok az okok és tény ezők, amelyek megerősítik, hogy a szakképzés rendszerének átalakítása elodázhatatlan? Milyen komoly gondok jelentkeznek elsősorban az iskolarendszerű szakképzésben, amelyek miatt egy teljesen új szakképzési törvényjavaslatot kellett készítenünk? Az átalakí tás igényei régóta világosak mindenki számára. Egyre kevesebb tanuló vesz részt a szakképzésben, miközben a képzés minősége is több szempontból kifogásolható. Míg 1990ben több mint 225 ezer szakiskolás tanult egy tanévben, ez a szám napjainkra 139 ezerre csökkent. (8.10) Hiába változott intézményrendszerében és tartalmában is folyamatosan a szakképzés az elmúlt években, a reformok sorozata, a szakképzési források korlátlan szakképzésbe pumpálása, a szakiskolai fejlesztési program és megannyi törvénymódosít ás mégsem érte el a célját. Az iskolai rendszer kibocsátása szerkezetében és mennyiségében is egyre távolabb került a munkaerőpiac szakemberigényétől, ami a gazdálkodó szervezeteknél munkaerőhiányt, a pályakezdőket érintően pedig munkanélküliséget eredmény ezett. Az oktatási és képzési rendszerben zajló folyamatok negatívan hatottak a munkaerőpiacra. Egyre többen jelentkeztek érettségit adó intézménybe, gimnáziumba és szakközépiskolába, miközben a szakmunkáséletpálya jelentős presztízsvesztesé get szenvedett, a kétkezi munka leértékelődött. Burjánzanak a munkaerőpiac által nem igényelt divatszakmák, miközben egy jó CNCesztergályost, hegesztőt, lakatost vagy szerszámkészítőt nem találni a munkaerőpiacon, pedig termelés nélkül nincs esélyünk a ki lábalásra. A gondokat szaporítja, hogy a demográfiai problémák miatt évről évre kevesebb gyermek lép be az általános iskolába, majd szakiskolába. A szakmunkástanulók száma, rövid stagnálási időszaktól eltekintve, folyamatosan, évente 78 százalékkal csökke n. Milyen válaszokat fogalmaztunk meg mindezen problémákra? Népszerűbbé kell tennünk a fiatalok körében a szakmatanulást, és helyre kell állítanunk a kétkezi munka becsületét. Ezt részben a vállalkozásoknak a tanulószerződés terén mutatkozó érdekeltségének növelésével, részben a tanulók hajlandóságának ösztönzésével kívánjuk elérni. Ez utóbbiban nagy szerepet szánunk a pályaorientációnak és a pályakövetési rendszer kiépítésének. Kiterjesztjük a tanulószerződés intézményét, és csökkentjük a vállalkozások ezz el kapcsolatos adminisztratív terheit. Átalakítjuk az intézményrendszert, amelynek alapja egy hatékonyabb, kisebb költséggel működő térségi integrált szakképző központ rendszer. A szakmai vizsgáztatás szabályait racionalizáljuk, az Országos Képzési Jegyzék et pedig átalakítjuk. Tisztelt Ház! A szakképzésről szóló törvényjavaslat nem könnyű olvasmány, azonban szabályai koherensen kerültek megfogalmazásra, tartalmazzák mindazon célok jogi eszközeit, amelyeket az imént említettem. Mik is ezek a főbb célok? A ké pzési szerkezetet a szakirányok és a létszámok vonatkozásában a gazdaság igényeihez kell igazítani. A szakképzési intézményrendszert és a térségi integrált szakképző központ rendszerét átláthatóan, koordináltan és költséghatékonyan kell működtetni; a szakk épzés szerepének erősítése a társadalmi felzárkóztatásban, a hátrányos helyzetű fiatalok képzésben tartásában annak érdekében, hogy szakképzett munkavállalóként lépjenek be a munkaerőpiacra. A fiatalok a munkaerőpiacra történő belépésük feltételéül szolgál ó, államilag elismert első szakképesítésüket az iskolai rendszerű szakképzésben szerezzék meg.
