Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3722 készített tanulmánya. Én ennek a történetével, ami elég megszégyenülést okozott már a kormányzatn ak, nem kívánok foglalkozni. Az abban szereplő állítások és annak a tanulmánynak a címlapja szerint, amely mégiscsak a Magyar Köztársaság oktatásért felelős államtitkár asszonyának a nevét viseli, ebben a háttértanulmányban vilá gosan szerepel, hogy az a törvényjavaslat, amelyet önök ideterjesztenek, az a Magyar Köztársaságban, kumulatív hatással, az elkövetkező 4 évben 719 milliárd forint pluszt jelent. Erre lehet azt mondani, hogy nagyszerű. Sőt, tudják mit? Legyen 1500 milliárd . Sőt, licitáljunk! Az oktatásügyben 2500nak is van helye. Nem akarok senkit megbántani, ezért nem azt mondom, hogy elment a józan eszük, hanem egész egyszerűen azt próbálom önökkel érzékeltetni, hogy a realitásérzéküket vesztik el. A realitásérzéküket, a mikor egyébként arra hivatkoznak, hogy de ez nem most kell, elég lesz jövőre csak 70, azután már 270, aztán csak a pedagóguséletpályára összesen 389, összességében több mint 700 milliárd. De saját tanulmányukban kimutatják, hogy ez kumulatív, egymásra épü l. Akkor van értelme a végének, ha minden részt megteszünk, nincsen értelme a 40 százalékánál befejezni, mert akkor az kidobott pénz. Ezért amiről most döntenek, az már nem érinti azt a költségvetési törvényjavaslatot nagyságrendileg, ami szintén a parlame nt előtt van, de kumulatív hatásában természetesen, hogy érinti az összes elkövetkező évekbeli magyar költségvetést. Akkor, amikor tessék megnézni, hogy az ország valóban a negatív megfigyelési sávba került, amikor 317 forint körül van az euró, akkor önök egy ilyen, valóban kritikus időpontban azt mondják gálánsan: hát, ez egy dolog, minket ez most kevéssé érdekel, az oktatásügyben 700 milliárd pluszt, 700 milliárd bázispluszt megszavazunk. Szavazzanak meg akkor 1500at, itt már teljesen mindegy! De hogyha józanul átgondolják, akkor valóban tisztességgel azt kell kérjem önöktől, hogy éppen a felelősségérzet miatt, ami minden parlamenti képviselő asszonyban és képviselő úrban meg kell hogy legyen, lássák az aktualitás és az aktuálisan vállalt kötelezettségek közötti nyilvánvaló kapcsolatot. Azt kell mondjam, hogy ha ez a mi háttérszámításunk lett volna, mint ahogy hónapról hónapra minden törvényrészről tájékoztattuk, tájékoztattam a közvéleményt, hogy ez mit jelent a forintok és az euró nyelvén, akkor ha itt k ülönbség lenne, akkor most ez nem hoznám elő. De az önök saját tanulmánya mutatja ki ugyanazt, mint amiről mi hónapról hónapra mi önöket és a nyilvánosságot tájékoztattuk. Hol az volt a válasz, hogy ez nem így van, és nem annyi; hol az volt a válasz, hogy nem tudunk számolni. Amikor meg ez a saját háttértanulmány kiderült, akkor az volt a válasz, hogy ez a háttértanulmány nincs. Majd amikor kiderült, hogy ez nem igaz, akkor sajnálatos módon és pironkodva be kellett ismerniük, hogy az, ami ott leírásra kerül t a saját kormányintézményük részéről, az a valóság. Az egész törvényjavaslat menetét és sorsát ez jól fémjelzi. A pedagóguséletpályamodellel kapcsolatban tisztelettel a Magyar Szocialista Párt egy más utat javasol. Azt az utat, amelyet az elmúlt fél évti zedben közgazdászok, pedagógusok, szociológusok, hazai és külföldi szakemberek a Magyar Köztársaság kormányának asztalára letettek. Nem egy kormány asztalára, hanem a Magyar Köztársaság mindenkori kormányának asztalára, amilyen valóban az elmúlt negyed évs zázadban nem volt, hogy egymással rokon területek legkitűnőbb képviselői a magyar oktatásügy korszerűsítése számára egy szakmai - nem politikai, szakmai - anyagot, könyvet dolgoztak ki, amelyet befogadott a Magyar Tudományos Akadémia, és ott mutattuk be. A mi arról beszél nemzetközi összehasonlításban és a magyar realitásokat is figyelembe véve, hogy a pályakezdő pedagógusbérrendezés az az út, amely kellő vonzást teremt, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy a pedagóguspálya jobban vonzó legyen, ugyana kkor költségvetés tekintetében reális. Ez a “zöld könyv” a magyar korszerű oktatásügy kézikönyve, egy olyan tanács, amelyet ki lehet dobni az ablakon, amelyet mégis inkább megfontolni érdemes, hiszen nem pártpolitikai hovatartozás, hanem az elismert (Az el nök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szellemiség az, amelyik ezt befolyásolja.
