Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3684 Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, abban nincs köztünk vi ta itt a Parlament falain belül, hogy ez a kormány, miután hatalomra került és a parlamentben a többsége kialakult, igyekezett mindent elkövetni annak érdekében több lépcsőben, több folyamatban, hogy azoknak az embereknek, akik igazságtalanul, méltatlanul és a jog ellenében kerültek valamilyen jogi eljárás alá 2006 őszén, az elégtétele meglegyen, valamiféle kártérítést kaphassanak. Ön is itt volt a parlamentben és szerintem támogatta is 2010. június 11én azt az országgyűlési határozati javaslatot, amely az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szólt. (8.30) Ennek az első és legfontosabb lépése az volt, hogy elítélte azokat az állami és rendőri vezetőket, akik közreműködtek ebben a re ndszerváltás óta nem tapasztalt méretű, tömeges jogsértésben. Másrészről pedig kártérítést ígért mindenkinek, akinek megalapozott kérelme van ezzel kapcsolatban. Szeptember 13án a Magyar Közlönyben meg is jelent, még a tavalyi év során, a belügyminisztert és a nemzetgazdasági minisztert felhatalmazó rendelkezés - nyilván a belügyminisztert mint a rendőrséget felügyelő minisztert, a nemzetgazdasági minisztert mint a kormányzati pénzügyek kezelőjét , hogy vigyék végig ezt a kártérítési folyamatot. És nagyon kevés kivétellel, talán fél tucat ember kivételével ez meg is történt. (GaudiNagy Tamás: Nem igaz! Közel 200 ember nem kapott még kártérítést…) 100 milliós nagyságrendű… (Kovács Tibor az elnök felé: Erre nem szól? - Az elnö k csenget. - Zaj és derültség az MSZP padsoraiból.) Folytatom. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Kovács Tibor képviselő úr, úgy látom, nem szeretne ma felszólalni, mert aki az elnök levezetését bírálja, attól minden figyelmeztetés nélkül megvonható a szó. Úgyhog y, képviselő urak, nyugodjanak meg. (Taps a kormányzó pártok és a Jobbik padsoraiból.) Az államtitkár urat megkérem, beszámítjuk ezt a 30 másodpercet, hogy folytassa. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen . Tehát 100 milliós nagyságrendű összegeket fizetett ki a kormányzat, és igyekezett mindenki számára megfelelő anyagi elégtételt adni. Úgy érzem, hogy ezek az összegek is igyekeztek azt jóvátenni valahogy, amilyen kárt szenvedtek ezek az emberek. Albizotts ág alakult képviselők részvételével az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban, amelyik jelentést tett le az asztalra. Ennek nyomán több katonai ügyészségen, aztán bíróságokon is folyik eljárás pontosan azzal kapcsolatban, hogy kik éltek vissza akár a vezetői hatalmukkal, akár az adott szituációban a saját közhatalmukkal, kik voltak azok, akik a közhatalmat nem jogszabályszerűen gyakorolták. Ebben az első elítélések meg is történtek. Illetve Balsai István is benyújtotta a jelentésé t mint miniszterelnöki megbízott, aki a rendőri brutalitással kapcsolatos jelenségeket vizsgálta. Tehát megtörtént egyrészről a rendőrség, az állami vezetők felelősségének a vizsgálata; elindultak az ügyészségibírósági eljárások; a kártérítések zömében me gtörténtek. Egykét nagyon vitatott kérdés van szerintünk, de nagyságrendileg több száz millió forint kifizetésre került. Egyetlenegy rész van, amiben köztünk nézeteltérés van, ez pedig a semmisségi törvény megítélése. Hiszen az a lényeg, hogy miután ezekn ek az embereknek rendeztük erkölcsileg a helyzetét, hiszen megkövette őket a kormányzat, rendeztük anyagilag a helyzetét, igyekszünk rendezni az elkövetők felelősségét. Ezen túlmenően őket mentesítenünk kell az alól, hogy valamiféleképpen büntetett előélet űnek minősülnek, hogy ott van a múltjukon az a pecsét, mintha jogellenes cselekményeket tettek volna, akkor, amikor valójában nem tettek ilyet.
