Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 14 (133. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes további törvények sporttal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
3618 lehetne két csatorna; ha ez egyébként a nem versenysportágakat favorizáló szakembereknek, sportolóknak, tömegsportolóknak me gnyugtató, akkor el lehetne menni egy ilyen irányba. Ez egyelőre nem sikerült, de nem mondok még ítéletet, van még itt néhány év, hogy lássuk, mi történik ebben a dologban. Az az aggály persze változatlanul benne van a történetben, és kódolt konfliktus, ho gy a versenysportágak közül az olimpiai sportágak és nem olimpiai sportágak konfliktusa fennállhat a rendszerben, de még egyszer mondom: megnézzük, hogy mi történik ebben. Abban, amit meg - még egyszer mondom - Szilágyi képviselőtársam már hangsúlyozott, é s nem akarom megint idecitálni, itt már persze lényegesen többről van szó. Egész egyszerűen azt látom, hogy a kormányzati oldalon gyakorlatilag ilyen módon beleszólás nem nagyon marad. Az államtitkárság szerepe is nyilván megkérdőjeleződik, hogy egyáltalán mi tud lenni akkor ezután, most minden bántás nélkül mondom, csak kérdőjel ez bennem. Egyfajta kiszervezése történik ilyen módon egy állami feladatnak, aminek a demokratikus kontrolljára persze hosszú távon nyilván kérdőjelek merülhetnek föl. Rendkívül so k előremutató javaslat van ebben a törvényjavaslatban. Ezeket most nem citálnám ide, nyilván önök kormányoldalon beszéltek erről. Nyilván az, hogy a javaslat erősíti a versenyzői kötelezettségeket, dopping ellen fellép, a gyógyszertörvény módosítása is meg történik… - ma is volt őrizetbe vétel egyébként bundabotrányok kapcsán, tehát azt hiszem, hogy elég aktuális az ilyen típusú jelenségek elleni fellépés is. Hogy egységes sportolói igazolvány van, vagy hogy rendezni próbálják a hivatásos sportolók fizetését , a sportszakember fogalmát bevezetik, a csődtörvény módosítása, ezek a részek, ezek a dolgok nyilván szerintem működnek, és jó irányoknak is lehet őket tartani. Ezeknek a részleteit önök elmondták. Tehát vannak előremutató javaslatok, több is, meg vannak technikai értelmű javaslatok is. Azt hiszem, azt elmondtam, hogy mik azok a nagy dolgok, amikben nem értünk egyet, de az irányokat önök eldöntötték. Van viszont javaslatom nem csak ezen a törvényen belül, részint a költségvetési törvényhez is nyújtottam be módosító javaslatot, arról mindjárt beszélek. Nagyon megfogta a fantáziámat a játékadó újraelosztása, amelyre nyilván eddig is voltak törekvések. A totó játékadóját a labdarúgásra kell fordítani, ha jól értem a javaslat egy részét. Ez egy érdekes dolog eg yébként, nyilván a labdarúgást szerető emberek tulajdonképpen ilyen módon, ezeknek az embereknek a piaca egyfajta bevételt generál a labdarúgásba. Ez rendben is van, csak pont az az aggályom, hogy ez milyen módon kerül elosztásra. Illő tisztelettel, ne har agudjanak meg, de nem nyugtat engem meg az, például ahogy a stadionokra szánt fejlesztési forrásokat osztogatják. Jó volna itt valami objektív forráselosztási alapot találni ebben. Teszek kísérletet egy módosító indítványra, aztán nézzük meg, lehet, hogy n em a legideálisabb a szöveg, csak a szándékot figyeljék. Tehát adott esetben lehetne egy olyan módosítást elfogadniuk, hogy az ebből befolyó bevételeket, amit a labdarúgásra kell költeni, az MLSZ ossza szét az NBIes és NBIIes labdarúgócsapatok között nézőszám alapján. Ezzel párhuzamosan egyébként megtilthatnánk azt, hogy többségi állami tulajdonú cégek klubokat támogassanak. Szerintem ez egy fontos kérdés, hiszen arra, hogy szakszövetségeket támogatnak többségi állami tulajdonú cégek, még azt is mondha tjuk, hogy rendben van egyébként. Nyilván ez egy eszköz arra, hogy eredményesebben szerepeljenek az adott sportágakban a sportolók, de szerintem az végképp nem a sportéletben való rendszerváltás irányába mutat, hogy politikai befolyástól, a klubelnök szemé lyétől függően jutnak egyes csapatok nagyon komoly állami bevételhez. Ez szerintem komoly ellenérzéseket szül. Szerintem önök is tudják, hogy miről beszélek. Nyilván megvannak azok a belső erővonalak az önök képviselőcsoportjában is, amelyek ez ellen mutat nak, mert mindenkinek vannak kedvenc csapatai meg kívánatos beruházásai a világon. De azt hiszem, hogy jó lenne egy olyan keretet adni ennek a dolognak, ami hosszú távon a semlegesség irányába mutat, a versenysemlegesség irányába. Annál objektívebb mérőszá mot, hogy mennyien mennek el egy csapat meccsére, nagyon nehéz találni, szerintem ez is egy ilyen javaslat.
