Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 11 (118. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik):
1340 Röviden azért magáról az ügyről is hadd beszéljek, ez nevezetesen a helyettesítés lehetősége a parlamenti állandó bizottságo kban, amit talán sokan úgy fogadnak, hogy hiszen a kezdet kezdetétől így van, ebbe nőttünk bele, mi ezzel a probléma. Engedjék meg, hogy röviden elmondjam, mi a probléma. Az az elsődleges probléma, hogy sért egy alkotmányos elvet, a mandátumok egyenlőségén ek elvét. Hogy erről így merek nyilatkozni laikusként, az abból ered, hogy a főtitkár úr jóvoltából minden képviselő megkapta a ciklus kezdetén Szente Zoltán Bevezetés a parlamenti jogba című könyvét, és ha azt végigolvassa, értelmezi, hát bizonyos alapfog almakig eljut. A választójogból, az állampolgárok egyenlő választójogából vezethető le, ahogy mondja, az egyenlő mandátumnak az elve. Amikor egy bizottsági ülésen valaki rendelkezik egy másik képviselőtárs felhatalmazására, akkor a következő helyzet áll el ő. Azért van bizottsági ülés, mert elvileg - elvileg, néha a gyakorlatban is - a vitában érlelődnek meg azok a döntések, amelyeket végül meghozunk. Ha nem így lenne, akkor miért kellene bizottsági ülésen ennyi képviselő, ha mandátumarányosan, távszavazásba n le lehetne adni? Tehát szögezzük le, hogy ez elvileg így van. Ha pedig azt mondjuk, hogy persze egy képviselő megbízhatja egy képviselőtársát előre és fixen azzal, hogy légy szíves, ebben a kérdésben így szavazzál… - azért itt, nézzünk szembe azzal, én k ét bizottságnak tudom egész pontosan a működését, hogy hogyan zajlik ez a bizonyos meghatalmazás. Úgy zajlik le, hogy az ülésszak kezdetén az illető bizottságnak az apparátusa odaadja a képviselőknek, hogy öttíz papírt előre töltsön ki, amin a következő á ll: a saját neve és a saját aláírása. Amikor összegyűlünk és kezdődik a bizottsági ülés, akkor lázasan szaladnak, hogy hányan vannak a határozatképességhez, megnézik, ki hiányzik, és ott abban a pillanatban ráírják, hogy ki kit fog helyettesíteni azon az ü lésen. Nos, mivel nem vagyok jogász, isten ments, hogy én azt mondjam, hogy ez talán okirathamisítás. Nem merek ilyet mondani - a Szenteféle könyvben nem volt szó erről, talán érthető módon. Tehát föl sem merül ennél a gyakorlatnál az, hogy ténylegesen v alamelyik képviselő, aki távol van, valakit ténylegesen megbízott, és elmondta, hogy ő abban a kérdésben hogyan szavazzon. De mondok még élesebb példát: a bizottságban van lehetőség kétharmados többséggel napirendre venni olyan kérdést, ami az eredeti kikü ldött napirenden nem szerepel. Ebben a kérdésben is a meghatalmazott képviselő fölrakja a két kezét, és így szavaz. (Felteszi a két kezét.) Amikor ’98ban bekerültem a parlamentbe, a nyitó napon már volt egy bizottsági ülés, és láttam, hogy így szavaznak. Hát én gondoltam, a munkahelyi testnevelést összekötik, én is így szavazok. (Ismét felemeli mindkét kezét.) Képviselő úr, miért emeli fel mind a két kezét? Hát ezért! Azért ha magunkba nézünk, nézzük már meg, hogy itt nem sérüle az egyenlő mandátum elve. Ugyanebben a kérdésben, amiről semminemű felhatalmazást nem kaphatott a képviselő, van, aki egy, van, aki pedig két szavazattal bír. És hadd mondjak még egy kérdést! Ugyan a szabad mandátum elve érvényesül Magyarországon, ez nagyon helyes, hogy a népnek ke ll megfelelnünk, és nincsenek szigorú, elvárt kötöttségeink, de másik oldalról minket… (Leesik a mikrofonja. - Dr. Lamperth Mónika: A tornaóra megártott!) Minket vagy egy egyéni választókerületben konkrétan adott választók bíztak meg, vagy egy párt listájá n kerültünk be. Képzeljék el azt az esetet, a múlt ciklusból mondok egy példát: egy SZDSZes képviselő egy bizottsági ülés előtt átadja a szavazati jogát a MIÉPes képviselőnek. Félreértés ne essék, itt nem azzal van gond, hogy egy adott szakmai kérdésben egy bizottságban adott esetben ideológiailag egymástól távol álló pártok képviselői azonos módon szavaznak, hanem előzetesen a jognak az átadása megtörténik. Képzeljük el azt a választópolgárt, aki ezt tudja! A mi esetünkben, a Jobbiknál csak olyan fordul elő, hogy az LMPs képviselő átadja a jobbikosnak, visszafelé mi ezt nem engedjük, de ezt mi tekintsük megtisztelőnek. De mégis, nem egy furcsa helyzet, hogy a választók adott csoportja szavaz egy párt listájára, annak meg lehetősége van
