Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 11 (118. szám) - Bejelentés az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásáról:
1267 bocsátottak el, ennyi munkahely szűnt meg. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nagyon védené ez a törvény a munkavállalókat. Ezt a törvényt akarja most a kormány megváltoztatni, a változások célja a munkahelyek teremtése. Több körre osztottuk fel a témákat. Az első a munkavállalók jogaival foglalkozott. Itt a kormány álláspontja egyértelmű: egyszerűsíteni kell az adminisztrációt , rugalmassá kell tenni a munkaerőpiacot, mert csak ez eredményez magasabb foglalkoztatottságot. A szakszervezetek mindezzel tulajdonképpen egyet is értettek - elméletben. A gyakorlatban azonban körmük szakadtáig védelmeztek minden egyes paragrafust, amely vélt vagy valós jogokat adott a munkavállalóknak, akkor is, ha azok életszerűtlenek voltak, akkor is, ha azoknak csak a megfogalmazása módosult, a tartalma nem. Ez utóbbi például az elbocsátások indoklása kapcsán kirobbant vitában volt nagyon jól látható, ott egy paragrafusból két paragrafusra bontották ezt az indoklási lehetőséget, de a tartalma ugyanaz maradt. Elméletben egyetértettek azzal is, hogy rugalmassá kell tenni bizonyos szabályozási módokat, azonban amikor a konkrétumok megvitatására került sor , akkor eléggé küzdöttek ellene. Ilyen volt például a kiküldetések kérdése, amely igazán nem nevezhető kardinális munkaügyi kérdésnek. Nem támogatták, hogy ez megváltozzon, holott ez tette volna rugalmasabbá a munka törvénykönyvét. Nagyon érdekes volt szám omra, hogy a szakszervezetek nem rendelkeztek konkrét számokkal. Úgy tárgyaltunk, hogy azok mögött a paragrafusok mögött, amiket védtek, nem voltak olyan számok, amelyek azt bizonyították volna, hogy mennyibe kerül ez a cégeknek, és mennyi hasznot hoz a mu nkavállalóknak, holott a munka törvénykönyvében minden paragrafus számszerűsíthető, megmondható, hogy milyen terhet viselnek a cégek és a munkavállalók. Legalábbis megmondható lenne, ha a szakszervezetek rendelkeztek volna ilyen adatokkal. Ehelyett logikai lag kísérelték meg bebizonyítani, hogy milyen hátrányok érhetik a munkavállalókat. Sajnáltuk, hogy ezek a számok nem érkeztek el hozzánk. Ugyanakkor kevés olyan javaslatot hallhattunk a szakszervezetektől, amelyek arról szóltak volna, hogy hogyan lehet val óban csökkenteni az adminisztrációt, valamint hogy hogyan tudnánk nekik segíteni, hiszen az is látható, hogy a szakszervezetek alapvetően az állami szférában, illetve ott erősek, ahol a közszféra pénzei vannak a tartós állami tulajdonban lévő cégeknél; azt is lehet mondani, hogy ott, ahol állami pénzt lehet elosztani és kiharcolni. Sajnos, arra vonatkozóan sem kaptunk érdemi javaslatot, hogy hogyan tudnának a magánszférában megerősödni és a magánszféra szervezettségét hogyan lehetne javítani. Kár, még egysz er mondom, mert szívesen támogattuk volna ezeket a javaslatokat. Összességében azt éreztük, hogy a szakszervezetek a saját munkájukat az állammal akarják elvégeztetni. Ezt értjük, de nem támogatjuk. Továbbá érzünk még valamit, azt, hogy a munka törvényköny vén kívüli viták beszivárognak a munka törvénykönyvéről szóló vitákba. Mindezt úgy, hogy a célokban és jelentős részben az eszközökben is egyetértünk. Ennek ellenére meghallgattuk a szakszervezeteket, sok mindenben egyetértettünk, a javaslatokat beépítettü k a munka törvénykönyvének az új változatába, amely hamarosan a tisztelt Ház elé fog kerülni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A kormány képviselő je jelezte, hogy a napirend előtti felszólalásra írásban kívánnak válaszolni. Bejelentés az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásáról:
