Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 11 (118. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GULYÁS GERGELY (Fidesz):
1265 többség álláspontját azáltal, hogy a jelentést magát ide fogja hozni az Országgyűlés elé, és az Országgyűlésr e fogja bízni annak egyrészt politikai, másrészt pedig jogi következményei levonását. Úgy gondolom, hogy a politikai felelősségre vonás csak úgy történhet meg véglegesen, hogyha a Szocialista Párt beismeri. Gyurcsány Ferenctől ez nem várható el, hiszen lát juk, hogy az igazságszolgáltatással sem hajlandó együttműködni. Teljesen természetes, hogy tőle a beismerés ilyen tekintetben nem várható. Viszont mi még mindig elvárjuk a Magyar Szocialista Párttól, hogy ezt a beismerést megtegye, mint ahogy megtette egyé bként más politikai bűnök tekintetében is előbbutóbb, volt, amikor 40 évre vagy még több időre volt ehhez szükség. Tisztelt Országgyűlés! Én is azt kérem, azt mondom: dolgozzunk együtt annak érdekében, hogy a 2006. októberi események jogi és politikai köv etkezményei meglegyenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok, szórványos taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gulyás Gergely, a Fidesz képviselője: “Batthyá ny Lajos beszédéről” címmel. Öné a szó, képviselő úr. GULYÁS GERGELY (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kovács Ferenc képviselőtársunkat, Vas megyei elnököt helyettesítendő állok itt, mivel neki egyidejűleg Tóth Géza soksz oros világbajnok és olimpiai ezüstérmes súlyemelő temetésén kell részt vennie, aki egyben Vas megyében az évszázad sportolója is volt. Így alkot ma szomorú egységet Vas megye és az ország időszerű gyásza a több mint másfél évszázaddal ezelőtti eseményre va ló emlékezésben. Az október 6ai gyásznapon, 162 éve történt, hogy a pesti Újépület előtti téren és Aradon magyar hősöket végeztetett ki Haynau. A magyar vértanúk közt a legszentebb ember gróf Batthyány Lajos volt, az első felelős magyar kormány minisztere lnöke. Batthyány régi magyar arisztokrata család sarja, akinek ősei Hunyadi Mátyás uralkodása óta a történeti Vas vármegyében éltek mint főispánok, várnagyok, zászlós urak. A XVII. században bárói, később grófi, majd a XVIII. században hercegi címet kaptak . Kezdettől királyhű, udvari emberek, maga Batthyány Lajos is az marad utolsó leheletéig. Nem volt forradalmár, amint maga mondja: “Magam a forradalom ösvényére lépni határozottan vonakodtam… A forradalom ellen folytonosan küzdöttem. A király és a birodalo m iránti árulásnak soha még csak a gondolata sem fért a lelkemhez.” Batthyány Lajos 1839 nyarán szinte teljesen ismeretlenül lépett az országos közélet színpadára. Közéleti szerepléseit nem őrzi napló, nem írt könyvet, és kevés levelet hagyott hátra. Orszá ggyűlési megnyilatkozásai is csak a napirenden szereplő kérdésekre vonatkoztak. Mégis meglepetést jelentett arisztokrata körökben, hogy az Országgyűlésen rögtön ellenzéki szellemben nyilatkozott, hiszen a családi hagyomány nem predesztinálta erre a szerepr e, csupán arra ösztönözte, hogy őseihez méltó, kimagasló karriert fusson be. Ez a karrier tragikus véget ért, de nemcsak őseihez, hanem utódaihoz is méltó volt. Sziklaszilárd jellem, felvilágosult műveltség, büszkeség és öntudat párosult a lojalitás gondol atával, és 1848 őszére Batthyány mégis eljutott a fegyveres forradalmi ellenállás elkerülhetetlenségének és jogosságának felismeréséig, amikor a nemzet érdeke - minden neveltetés, arisztokrata magatartás és korábbi meggyőződés ellenére is - a legelső szemp onttá lett. Ezért nem kevesebbel, mint az életével fizetett. “Ora et Semper”, most és mindörökké, ez áll a tőrön, amellyel megpróbálta elkerülni az utolsó megaláztatást. A tőrt felesége juttatta be férje börtönébe; az a Zichy Antónia, aki méltó társa volt Batthyánynak a történelmi küzdőtéren is. Hite, lelkesedése, elbűvölő egyénisége nemcsak megfelelő háttérnek bizonyult a politikai csatározásokhoz, hanem emelte kettejük ismertségét és népszerűségét is. Gondoljunk csak bele, több mint 150 évvel ezelőtt egy asszony értőn képes egyengetni férje útját, és ha szükséges, akkor szerelmet, féltést, önzést, és a saját, illetve gyermekei sorsát nem mérlegelve
