Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 4 (116. szám) - Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ÓDOR FERENC (Fidesz):
1084 törvényjavaslatot 17 igen és 7 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. Én is kérem a tisztelt képv iselőtársaimat, hogy támogató szavazataikkal és javaslataikkal próbáljuk meg ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képvisel ők felszólalása következik. Elsőként megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, Fidesz, aki bizottsági előadó is volt, és most saját jogán szól. DR. ÓDOR FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Visszatérve még az expozéhoz, amit államtitkár úr mondott , igen furcsa véletlen vagy talán nem is véletlen, de ezen a napon, az állatok védőszentjének neve napján tartjuk ezt az általános vitát. Mindenképpen azt gondolom, hogy hozzátartozik egy társadalom kultúrájához, hogy hogyan bánik embertársaival is termész etesen, és hogyan bánik az ő körülvevő állatokkal. Ez vonatkozik akár a hasznosításra tartott állatokra, akár pedig... - valamikor még talán kedvtelésből tartott állatoknak tanultuk annak idején, de ma már mint társállatok jelennek meg; kutyáról és még nag yon sok állatról, macskáról és még akár a hüllőkig elmenően lehet beszélnünk. Azt gondolom, ebben a törvényjavaslatban megjelenik az egyik nagyon fontos kérdés, az ebrendészet újragondolása bizonyos alkotmánybírósági kötelmekkel is, illetve ottani határoza toknak megfelelően kellett ezzel foglalkoznunk, de a társadalom is elvárja azt, hogy rend legyen ezen a téren, hiszen gyakran jelentek meg az utóbbi időkben olyan tragikus hírek, ahol emberéletekről került szó, elvesztették a kutyatámadás miatt, vagy örök életükre nagyon komoly sebeket kaptak. Ezeknek egy része olyan kutya, amelynek a gazdáját meg tudjuk találni, de voltak olyan esetek, amikor a kóbor ebek okozta tragédiákról szólhatott a történet. Fontosnak tartom, és fontosnak tartjuk, hogy az ebek megfig yelésével és a viselkedésével, fizikai állapotával, pszichés állapotával kapcsolatosan tudják megállapítani, hogy veszélyese az az eb vagy sem; nem egy fajtáról, mint az eddigi szabályozásban megvolt, hogy kimondták, egyes fajtát el kell ítélnünk, a másik at, a hozzá szinte teljesen azonos megjelenésű formájúra pedig ez nem volt kimondva, tehát igazából nem szolgálta azt a célt. Ma pedig majd a megfelelő hatóság, illetve a megfelelő szakértői vélemények fogják tudni szabályozni a veszélyes ebek tartására vo natkozó eljárásokat; fontos, önmagunkra, a családunkra és embertársainkra vonatkozóan is fontos. Ugyanilyen fontos nemcsak hogy a veszélyes ebek nyilvántartása, hanem egyáltalán az ebnyilvántartás elkészüljön, minél pontosabb legyen, minél jobban meghatáro zható legyen, hogy az a kutya kié, annak a kutyának milyen az aktuális védettségi, egészségügyi állapota, mert bizonyos lépéseket csak úgy tudnak megoldani a humán egészségügy hatósági feladatai, ha az állategészségügy megfelelő adatokat szolgáltat, ő pedi g csak úgy tud, ha megfelelő ennek a nyilvántartása. (15.50) Az előzőekben szó volt róla, hogy az önkormányzati bizottság úgy gondolja, és úgy tartanánk helyesnek, és jómagam is úgy tartanám, hogyha az önkormányzatoknak ez kötelező feladatként jelenjen meg , tegyék meg az összeírást, csinálják meg azt a nyilvántartást. És ha egy ilyen nyilvántartást tudunk vezetni, utána, ha eljön az a világ, amikor egyszer elektromosan jelzettek lesznek majd az állatok, akkor sokkal könnyebb lesz, de oda még el kell jutnunk . Ehhez kell egy nagyon alapos nyilvántartást megvalósítani. Tehát ezért én úgy gondolom, hogy ha az a feltételes mód, ami a javaslatban szerepel, kijelentő módban lenne, sokkal többet jelentene, sokkal nagyobb hatása lenne, és a rendezettséget sokkal gyor sabban el tudnának érni ezen a téren az önkormányzatok és az állami hatóságok, ilyen értelemben az ebrendészet területén.