Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 4 (116. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VARGA GÉZA (Jobbik):
1073 Érdekes volt a bizottsági ülésen, ahol úgy észleltem - de lehet, hogy én akartam így észlelni , hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontja közelebb volt az előterjesztő álláspontjához, mi nt sok jelen lévő kormánypárti képviselőtársamé, abban az értelemben, hogy nem értették meg pontosan a lényegét, illetve ha meg is értették a lényegét ennek a javaslatnak - nevezetesen hogy ez a kistermelőkre vonatkozik , félteni kezdték a kft.ket, kisvá llalkozásokat és egyebeket. Természetesen a kkvk is mindannyiunk szíve csücske, efelől nincs vita, de ez a törvény véleményem szerint semmilyen mértékben nem korlátozza a kkvk piacait. Ugyanis az, hogy itt ők nem vehetnek részt, az helyes az előbb említe tt pehelysúlyúak egymás közti versenye miatt. Ugyanakkor innen üzenem a kkvknak, hogy egyegy kkv legyen kezdeményezője egy, az e törvény módosításával létrejövő helyi piacnak, mert ő a saját telephelyén minden további nélkül megvalósíthatja ezt. Ő lehet egy bejelentője ennek. Ő a saját telephelyén eddig is forgalmazhatta a saját termékeit, és ha az élére áll ennek, és nem János bácsinak vagy Mari néninek kell megszerveznie a helyi termelői piacot - akkor, ha az önkormányzat ennek nem állna az élére , akk or ezek a feldolgozóüzemek kezdeményezhetik ezt. Ezzel segítenek a kistermelőknek is, a saját telephelyükre pedig nyilván nem fogják beengedni azokat, akik nem tisztességes szándékkal nem a saját terméküket akarják forgalmazni, és nem fognak az ő termékeiv el versenyezni. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy a kkvk sincsenek ebből a lehetőségből kizárva; én pontosan látok egy rést számukra. De egy másik szempontból is rendkívül fontos ez az előttünk lévő törvénymódosítás, nevezetesen az élelmiszerönrendelkezé s kérdése miatt. Mielőtt képviselő lettem, a Szövetség az Élelmiszerönrendelkezésért alapító elnöke voltam, tehát tudom, hogy milyen fontos az élelmiszerönrendelkezés. Ugyanakkor az élelmiszerönrendelkezést sokan rosszul értelmezik, és azt mondják, hogy amikor a fogyasztó bemegy a multihoz, levesz egy adott terméket, akkor ő önrendelkezett, hogy mit akar levenni, s mi bajom van nekem az élelmiszerönrendelkezéssel. Világosan látnunk kell, hogy az élelmiszerönrendelkezésnek két szintje van. Az egyik az a szint, amelyikbe belenyúl ez a törvénymódosítás abszolút pozitív értelemben, a másik pedig a WTO szintjén van, amikor a nemzetek és a nemzetek uniója élelmiszerönrendelkezéséről van szó. Az élelmiszerönrendelkezés rövid definíciója az, hogy egy nemzetne k vagy a nemzetek uniójának legyen meg a saját joga arra, hogy a saját agrárpolitikáját és élelmiszerkereskedelmi politikáját meghatározza úgy, hogy közben nem árasztja el dömpinggel más országok piacait, és nem teszi tönkre az ottani gazdákat. Ha az elmú lt tíztizenöt év folyamatait nézem, biztos vagyok benne, hogy az élelmiszerönrendelkezés öttíz éven belül le fogja cserélni a szabadkereskedelmi dogmát, és az élelmiszerek ki fognak kerülni a szabadkereskedelmi forgalomból, mert ezek pusztító hatása egy re nyilvánvalóbb. Ez az élelmiszerönrendelkezés felső szintje. Természetesen nem fogjuk békén hagyni a FideszKDNPkormányt a tekintetben sem, hogy ezen a szinten is küzdjön az élelmiszerönrendelkezésért, de az helyes, amit megtett az alsó szinten, nevez etesen, hogy védjük ennek a termelői piacnak a célcsoportját, és ez a célcsoport itt érvényesítheti a helyi fogyasztó és a helyi termelő önrendelkezési jogát arra, hogy milyen termékeket fog megvásárolni a fogyasztó, ezzel ösztönözve a helyi termelőt, hogy milyen terméket állítson elő. Mire gondolok? Arra, hogy így a termékeknek esélyük van arra, hogy egyre inkább környezetkímélők legyenek, urambocsá! az ökológiai gazdálkodás és a biológiai élelmiszerek felé is el tudnak menni. Egy új jelenség is lá tszik ezen a kinyitott ablakon - amivel kezdtem a felszólalásom , ez pedig az, hogy egyre élénkebb az úgynevezett bevásárlóturizmus. Nem arról van szó, amikor kimegyünk egy, nem is tudom, milyen hűtőszekrényért Ausztriába, és azt bevásárlóturizmusnak neve zzük. Az a szövetkezet, amelynek a családi gazdaságom jelenleg is tagja, nyílt napokat rendez. Mi ötven kilométerre vagyunk Budapesttől az úton, légvonalban negyven kilométerre, tehát beférünk e törvény hatálya alá. (15.00)
