Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 27 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
889 Önmagában az a tény, hogy június vége felé egy éves költségvetést módosít egy kormány, még nem rendkívüli. Különösen nem rendkívüli akkor, ha ez az összeg nem több, mint a GDP 1 százaléka, pontosabban kevesebb, mint a GDP 1 százaléka és nem éri el a költségvetési bevételi főösszeg 2 százalékát. Ez önmagában nem rendkívüli, hiszen ember tervez, Isten végez, és előfordulhat - számos indokot hallottunk is erre , hogy hozzá kell nyúlni a költségvetési törvényhez, hiszen a gazdaságpolitika centr umában álló hiányadat megköveteli, hogy ezek a korrekciók sorra kerüljenek. Nem is ez a probléma, hanem az, ahogy a pénzügyi kormányzat a parlamentet kezeli. Ahogy a parlament a költségvetési jogát gyakorolhatja, az nem európai színvonalú. Nem először mond om el, hogy így nem lehet kooperálni, együttműködni, különösképpen nem az ellenzéki oldal és a kormány apparátusa között, mert nem vagyunk egy súlycsoportban akkor, ha nem vagyunk megfelelő információkkal ellátva, s így nem tudunk felelős döntéseket hozni. Még egy dolog, aztán be is fejezném, elnök úr. Az sem világos, hogy miért ez a nagy sietség. Sürgősségi eljárást kér a kormány, miközben nagy valószínűséggel megjósolható volt már tavasszal is, hogy az a zárolt összeg, ami 187 milliá rd forint volt a kormány első lépéseként, úgyse fog már felszabadulni, azt előbbutóbb el fogja venni a parlament a kormány javaslatára. Ez meg is történt. Nem értem, hogy februártól, márciustól vagy júniustól miért kellett ezzel ennyit várni. Vagy ha két héttel ezelőtt módosítottuk a költségvetési törvényt, akkor miért nem lehetett a két dolgot, a MOLügyet és ezt egybe tenni, és akkor csak egyszer kellett volna a költségvetési törvényt módosítani. Ha egy törvényt kéthetenként módosítanak, akkor az egész k omolytalanná válik. Erre jó példa ez a ma éjszakai vita is, mert nem tudunk koncentrálni egy dologra. Tehát nagyon sok probléma van a “hogyan” oldalán. Hogyan kellene és hogyan nem lenne szabad egy költségvetési törvényt módosítani. Ezek a tanulságok számo mra. A Jobbik frakciója nem azért nem fogja megszavazni a törvényjavaslatot, mert nem értené meg, hogy egy egyszázaléknyi GDPkorrekció még nem elrettentő, hanem ezeknek a gesztusoknak a hiánya miatt, és azok miatt a szakmai hiányosságok miatt, amikről bes zéltem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Scheiring Gábor képviselő úr következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! SCHEIRING GÁBOR (LMP) : Köszönöm szépen. Tiszte lt Képviselőtársaim! Úgy látszik, a nyári szünet előtt újabb fázisba érkeztek az OrbánMatolcsyféle megszorítások. A most benyújtott költségvetési törvénymódosításban immár kevés újdonság van. Gyakorlatilag a még februárban kormányrendeletben eldöntött 18 7 milliárdos megszorítások részletezéséről és törvényerőre emeléséről van szó. Ezeket a megszorításokat az LMP nem tudja támogatni, mivel azok számos létfontosságú állami feladat ellátását teszik lehetetlenné. A kormány 47 milliárd forintot vesz el a jövő generációitól, hiszen ennyivel csökkennek a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, valamint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap forrásai; a Belügyminisztériumtól 35 milliárd, a honvédelmi tárcától 26 milliárd, a Vidékfejlesztési Minisztériumtól 18,7 milliá rd, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól több mint 20 milliárd, az adóhivataltól 13 milliárd. S hogy itt egy zárójeles megjegyzést beszúrjak Dancsó képviselőtársamnak: ez azért baj, mert ha az adóbevételek elmaradnak és az adóbevételek behajtásáért felelő s hatóság költségvetését csökkentik, akkor csekélyke esélyét látom annak, hogy javulna az adóbevételek behajtási hatékonysága. Az állástalanok visszailleszkedését segítő Munkaerőpiaci Alapot 25 milliárd forinttól fosztják meg, ez pedig - mint az előbb err ől többet vitáztunk , azért problémás alapvetően, mert a önök által ígért foglalkoztatáspolitikai és munkahelyteremtési forradalom szintén elmaradt. Éppenséggel
