Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 21 (101. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - KISS PÉTER (MSZP):
186 Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kiss Péter képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából: “Európába, de mindahányan II.” címmel. Megadom a szót Kiss Péter képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr! KISS PÉTER (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Önök is tudják, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO a tripartizmus nemzetközi szervezete. Ez a tripartizmus annyit jelent, hogy a kormányok, a munkaadók és a munkavállalók közös fórumát épí tik a munka világára vonatkozó alapvető elvek, jogok kimunkálása érdekében. Az ILO a II. világháború óta az ENSZ szakosított szerveként is működik, 183 tagállam kormányzata, munkaadói és munkavállalói a tagja. Így Magyarország is 1922 óta tagja a nemzetköz i szervezetnek, a tripartizmus nemzetközi szervezetének. Hazánkban az ILO ajánlásának megfelelően 23 évvel ezelőtt alakult meg az Országos Érdekegyeztető Tanács, és a tripartizmus, tehát a háromoldalú párbeszéd keretében 1999ben a Nemzeti ILO Tanács is lé trejött, amelynek 66 tagját a kormány, munkaadók, munkavállalók delegálják. A munka világában a tripartizmust ma már axiómaként, megfellebbezhetetlen szabályként kezelik a világban, senki nem kérdőjelezi meg a létét, a hasznosságát. Minden alakuló demokrá cia számára ezek a nemzetközi szervezetek ilyen típusú megoldásokat ajánlanak. Most a Magyar Országgyűlés asztalán egy olyan törvény fekszik, amely a hazai tripartizmus felszámolásáról szól, az Érdekegyeztető Tanács megszüntetéséről, a Munkaerőpiaci Alap irányító testületének megszüntetéséről, a regionális munkaügyi tanácsok munkájának, tripartit testületeinek megszüntetéséről, és ahogy halljuk, várhatóan megszűnnek a regionális képzési tripartit bizottságok is. Ezek a testületek arra voltak hivatottak, mi nt mindenhol a világban máshol is, hogy háromoldalú párbeszéd keretében azokat az érdekkonfliktusokat kezeljék, amelyekből ma egyre többet látunk Magyarországon, és amiből az elmúlt 20 évben sem volt kevés. Hogy a konfliktusoknak tárgyalásos megoldása lehe ssen, hogy ne csak erőjátékkal az érintett érdekképviseletek oldaláról vagy fenyegetéssel a kormány oldaláról lehessen ezeket a kérdéseket, amelyek folyamatosan felvetődnek, kezelni. (8.30) Mit tesznek most önök? Merre haladnak? Nemzetközi példákra hivatko znak többek között, nemzetközi folyamatokra utalnak, és megszüntetik a hazai érdekegyeztetést, a tripartizmust. Az a legnagyobb baj, hogy ahogy átszervezik az Országos Érdekegyeztető Tanácsot egy nagyon széles körű nemzeti párbeszédfórummá, ebben a keretbe n elveszik a tripartit felelősség, megszűnik a kormány, a munkaadók és a munkavállalók érdekegyeztetési lehetősége. Azért hozom ezt szóba, mert Matolcsy György miniszter úr és Őry Csaba fideszes EPképviselő úr nemzetközi példákkal igyekezett igazolni az e lmúlt időszakban azt, hogy ezt meg lehet tenni, sőt kívánatos megtenni; úgy fogalmaztak, hogy portugál, spanyol, olasz, bolgár modell indokolja ezeket a lépéseket. Nos, nézzük ezeket a modelleket! Tájékozódni az EIRO honlapján lehet - ez az a nemzetközi sz ervezet, amely gyűjti és analizálja az európai példákat a párbeszédre. Nos, ez a négy vizsgált ország mindegyikében megállapítja, hogy tripartit érdekegyeztetés működik. Tehát ha Őry úr vagy Matolcsy úr nemzetközi példát kíván említeni, akkor úgy hivatkozz on ezekre az országokra, a portugál, spanyol, olasz, bolgár példára, mint ahol - szemben azzal, amilyen irányt akar Magyarország venni - tripartit érdekegyeztetés működik. A négy ország egyikében sem helyettesíti a tripartit munka világához kapcsolódó érde kegyeztetést olyan fórum, amelyben a szociális partnereken és a kormányon kívül mások is részt vennének - tudósok, egyházi személyek vagy nem definiált, úgynevezett nemzetpolitikával foglalkozó civilek. A kormány a vizsgált országok egyikében sem határozza meg a minimálbért a szociális partnerekkel való konzultáció nélkül, a tripartizmustól eltérő fórumon. Tételesen meg lehet nézni, Portugáliában 1984 óta működik ez a rendszer, Spanyolországban még régebben, Olaszországban a ’90es évek elején kötöttek megá llapodást, Bulgáriában pedig az
