Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. július 4 (107. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1288 Tisztelettel köszöntöm a kereszténydemokraták nevében is a köz szo lgálatában dolgozókat, a legkisebb magyar falu polgármesteri hivatalában dolgozó hivatalnoktól a városok, megyék és az állam szolgálatában álló tisztviselőkig. Nekik kell a legapróbb kérdés, probléma, feladat megoldásáig lebontaniuk azokat a törvényeket, a melyeket mi hozunk meg itt a Házban. Ők az első számú összekötők a közigazgatás és az emberek között. Nagyon nem mindegy, milyen ez az összeköttetés. Jó látni, hogy komoly változás indult el ezen a téren is. Magyary Zoltánnak nagyon sokat köszönhet - és kö szön is - szülővárosa, Tata és a tatai járás települései, de az egész ország is, hiszen olyan nemzetközi tekintélyű tudósa volt a közigazgatásnak, akinek tapasztalatai, tudományos munkássága megkerülhetetlen a ma számára is. A felszólalásom elején említett , “A közigazgatás és az emberek” tanulmány az alcíme szerint: “Ténymegállapító tanulmány a Tatai Járás közigazgatásáról”. Ebben írja Magyary: “A közigazgatást az emberek, a közönség, akiknek a zöme nem jogász, nem a jog, hanem a valódi teljesítményei, az e redményei szerint nézik.” Kicsit lejjebb úgy ír: “Nincsen külön állami és külön önkormányzati közigazgatás, hanem a valóságban egyetlen összefüggő közigazgatás van, a magyar közigazgatás.” Magyary Zoltán tudományos munkássága éppen arra figyelmeztet, amit a mai kormány is nagyon komolyan vizsgál, és eszerint alakítja a közigazgatását, hogy az emberek, akikért az egésznek működnie kell, milyen módon viszonyulnak ehhez a nagy rendszerhez. Magyary, aki maga is végigjárta a közigazgatás szinte minden területét, a tényekből von le következtetést, és azt mondja, hogy a közigazgatás sokkal több az egyszerű jogkövetésnél, a törvények végrehajtásánál; az emberek mindennapi életének a szervezése, vagyis konkrét cselekvés maga az a feladat, amit el kell látnia. 2010be n az emberek elsöprő számban arra szavaztak, hogy változást akarnak. Ez a jó irányba mutató változás zajlik most a közigazgatásban is Magyary gondolatai mentén, amely erősíti, hogy nekünk nemcsak maga a közigazgatás fontos, hanem a kettő együtt: a közigazg atás és az emberek. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon! DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államti tkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban jó ez a július 1jei ünnepnap, hiszen ekkor maguk a kormánytisztviselők, köztisztviselők is kicsit madártávlatból tudnak - ha nem is Tatáról mindnyájan, de kicsit távola bbról tudnak - a saját szakmájukra, saját hivatásukra tekinteni. Hiszen a közszolgálatban dolgozni mást jelent, mint bármilyen más piaci szférában elhelyezkedni, hiszen itt nem pusztán önmagunkért, nem pusztán egy cégért dolgozunk, hanem a közért; aki a kö zszolgálatban dolgozik, az mind a tízmillió embert szolgálja, aki Magyarországon él, itt kíván boldogulni, ezért fontos, hogy mindenki érezze is ezt a magasabb fokú hivatásetikai szintet. Magyary Zoltán fogalmazta azt meg, amikor azokat a tanulmányait írta , amelyek még a tatai járásról szóltak, hogy a közigazgatási reformot közvetlenül egy alkotmányos reform után kell véghezvinni Magyarországon. Ha akkor és ott nem is sikerült teljes mértékben ezeket megvalósítani, mint azt modellként elképzelte, de most ad ódott egy olyan lehetőség Magyarország életében, hogy egymást közel követheti ez a két fontos kérdés, az alkotmányos reform, a közigazgatás reformja, és itt lesz a parlament asztalán ősszel az igazságügyi reform is. (14.40) Tehát ezek, amelyek tényleg egym ásra szoros hatást gyakorolnak, egyszerre valósulhatnak meg, ez egy nagyon szerencsés csillagegyüttállás Magyarországon. Magyary is széles kitekintéssel kívánta az elképzeléseit megfogalmazni, ő is nemzetközi példákat nézett, nem kívánta azokat egy az egyb en átvenni és utánozni, de mindenképpen alapos munkát végzett, mielőtt hozzányúlt bármihez is. Ugyanúgy, ahogy a nemzetközi mintákat sem kívánta egy az egyben átültetni Magyarországra, és ahogy a Magyaryprogram sem ezt teszi, a piaci megoldásokat ő sem te kintette a köz szolgálatában
