Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
1234 más olyan pontján a világnak, körülöttünk, a történelmi magyar területeken - említettem a Vereckeiszorost , ez megoldhatatlan volna ebben a pillanatban. Tehát mielőtt ehhez a problémához érünk, hogy a nemzetiségek nyelvén írjuk ki ezeken az emlékhelyeken azt, ami fontos, azt oldjuk meg, hogy a tábla egyáltalán majd kitehető legyen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) (14.00) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Megadom a szót Hiller István képviselő úrnak, MSZP; normál felszólalást kért. DR. HILLER ISTVÁN (M SZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Én ezt a törvénymódosítás megalapozottnak és okos gondolatok megvalósításának tartom. Olyannak, amely a kulturális örökségvédelmi törvény módosításaként kap helyet, ugyanakkor fontos, val óban nemcsak az ország, hanem a nemzet történetében, gondolkodásában mentalitásformáló lenne. Mindazokat a gondolatokat, amelyeket önök a korábbiakban elmondtak, és amelyek jó része a mi oldalunkról támogatható, nem kívánom megismételni, azonban olyan kérd ésekben, amelyek nem hangzottak el, vagy amelyek nem egyeznek a véleményünkkel, szeretném a rendelkezésemre álló időt felhasználni. Először is, a törvénymódosításban én nagyon helyesnek látom a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szerepének kiemelését . Én ezt a bizottságot tevékenységében, az azt alkotók egyéni életútjában is megfelelőnek látom arra, hogy, politikán fölül, képes legyen azt a célt koordinálni, amelyet a törvénymódosítás szolgál. Nem belemenve azokba az érvekbe, amelyek nyilván sok vitár a adhatnak okot, a mellékletben felsorolt helyszínek mindegyikét odatartozónak érzem, és azokat a kiegészítéseket is, amelyeket tettek, nagyon nehéz lenne opponálni, nem is kell. Csak ezeknek a sora valóban történelmünk évszázadai, évezrede alatt bizony bő víthető. Ezért tisztelettel kérem, hogy bár én is mondhatnék javaslatot, a muhi emlékmezőtől kezdődően a visegrádi palotáig, a sárospataki vártól az esztergomi bazilikáig, azt kérem a különböző pártok képviselőitől és frakcióitól, hogy gyakoroljunk önuralm at. A módosító indítványok ugyanis elindíthatnak egy jogos, aztán megállíthatatlan devalvációt. Azt a javaslatot szeretném tenni - kérem a tisztelt frakciókat, fontolják meg , hogy a majdan beadandó módosító indítványokat, és nyilvánvalóan a parlamenti tö bbség - de ha konszenzust akar, mi ebben partnerek leszünk , minden egyes módosító javaslatot, amely a mellékletet bővíti, akkor fogadja el, ha ezzel a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság egyetért. Higgyék el, kérem, mindig lehet törvényt módosítani, a 9 helyszínt 18ra, a 18at 27re módosítani, aztán utána már nagyon nehéz megmondani, hogy mi a mérce. Kell egy, a politikától független, szakmaiságon alapuló, tapasztalatokkal rendelkező bizottság, amelynek a tevékenységében hisz a politika, a legkülön bözőbb színű, a legkülönbözőbb gondolkodású pártok. Ezért azt javaslom, hogy a majdani és a most elhangzott módosító indítványokat akkor szavazzák meg, akkor fogadja el a többség - mi ezt fogjuk követni , hogyha az a miniszter úr által említett, egyébként úgy gondolom, általam is példaértékűnek tartott egyeztetés, amely a Kegyeleti Bizottsággal zajlott e tekintetben is, folytatódik, kiterjed és vonatkozik a módosítókra. Ezt betartani nem kötelesség, de feltétlenül megfontolandónak tartom. Végezetül, éppen az ügy fontossága és a színvonal megtartása miatt, kérem, engedjék meg, hogy néhány másodpercben elmondjam: a történelem nem jobb akkor, hogyha a feketefehéret fehérfeketévé változtatjuk. Nem jobb akkor, hogyha jogosnak tartott, egyébként jogos, korábbi korok megítélésének kimondása itt egy másik oldalra csap át. Amikor a felejtésről szólt a Fidesz képviselő asszonya, akkor eszembe jutott, hogy részben igaza van, ami azokat az évtizedeket illeti, részben pedig öntől néhány méterre ül a Kegyeleti Bizottság elnöke, aki mondjuk, a történeti munkásságának jelentős részeként 1976ban, amikor nem beszélhetünk demokráciáról, egy kitűnő
