Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GULYÁS DÉNES, a kulturális és sajtóbizottság előadója: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MENCZER ERZSÉBET (Fidesz):
1228 történelmünkből ne a lényegre akarjunk emlékezni, hanem csupán arra, ami a hivatalos ideológia szempontjából lényegesnek látszott. A demokratikus átmenet elvitathatatlan vívmánya, hogy az államilag szorgalmazott kollektív emlékezetkiesé s évtizedei után végre ismét emelt fővel emlékezhetünk nemzeti múltunkra, történelmünkre. A jelenlegi kormány és a Fideszfrakció is számos szimbolikus és gyakorlati erőfeszítést tett annak érdekében, hogy nemzeti közösségünk emlékezete erősödjék. Példakén t említhetjük a nemzeti összetartozás erősítésére tett lépéseket, vagy akár az olyan, a tisztelt Ház által jelenleg is tárgyalt indítványokat, mint a nándorfehérvári diadal emléknapjának megünneplésétől vagy a magyar nyelv napjáról szóló határozati javasla t. Az előttük fekvő törvényjavaslat szintén a nemzeti emlékezet serkentésére szolgál. A téma fontosságából adódóan akár önálló emlékhelytörvény is születhetett volna, de az, hogy a kulturális tárca a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításaké nt nyújtotta be elképzelését, semmit sem von le annak jelentőségéből. Ahogy a normaszöveg fogalmaz: a nemzeti emlékhelyek védelme és hozzáférhetővé tétele közérdek. (13.30) A törvényjavaslat ennek a közérdeknek az érvényesülését szolgá lja, nemcsak a törvényben meghatározott nemzeti, hanem a rendeleti úton szabályozni kívánt történelmi emlékhelyeink esetében is. A törvényjavaslat szerint történelmi emlékhellyé nyilvánítható az az épített környezet vagy természeti helyszín, ahol a nemzet emlékezetére méltó esemény vagy politikai döntés valósult meg. Nemzeti emlékhellyé pedig az a helyszín nyilvánítható, amely nem csupán egy adott történelmi kor meghatározója, hanem kiemelkedő fontossággal bír a nemzet önazonosságának megteremtése szempontj ából, és valóban, a törvény által nemzeti emlékhelyekként megjelölt helyszínek ebbéli szerepe vitathatatlan. Hiszen ki is vitatná, hogy a Várnegyed, a Kossuth tér, a Nemzeti Múzeum, a Hősök tere vagy a 301es parcella kiemelkedő jelentőséggel bír, ha nemze ti identitásunkról van szó? Ki vonná kétségbe a debreceni nagytemplom, a mohácsi és az ópusztaszeri történelmi emlékpark vagy a székesfehérvári romkert lényegi hozzájárulását az arra a kérdésre adandó válaszhoz, hogy mit is jelent magyarnak lenni? Úgy véle m, a törvénymódosítás mellékletében szereplő kilencpontos lista egyfajta nemzeti közös nevezőnek mondható. Elhagyni semmiképpen sem volna érdemes belőle, hiszen ezzel nemzeti önazonosságunk egyegy darabjáról mondanánk le. Arról viszont már korántsem vagyo k meggyőződve, hogy a lista ne lenne tovább bővíthető. Bizonyára lesz majd ilyen szándék, és tegyük hozzá, joggal lesz. Hiszen számos olyan helyszíne van még hazánknak, amely nem minden alap nélkül pályázhat a nemzeti emlékhely kitüntető címére. Hogy konkr ét példát hozzak erre, mind a bővítési szándékra, mind a lehetséges helyszínekre, elegendő csupán L. Simon László képviselőtársamnak a törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványára utalnom. A módosító indítvány nemzeti emlékhellyé nyilvánítaná a páko zdi katonai emlékhelyet, amely nem csupán a ’48as szabadságharc első győztes csatájának helyszíne. A pákozdi csata emlékműve mellett itt kapott helyet a doni kápolna is, amely a Magyar Honvédség történetének legnagyobb emberveszteséggel járó csatájára eml ékeztet. A pákozdi emlékhely, amely hazánkban egyedüliként az eredeti csatatéren áll, továbbá nemzeti tragédiánkra is emlékeztet, szellemiségében és építészeti megjelenítésében is egyaránt méltónak bizonyulhat a nemzeti emlékhellyé minősítésre. A módosító javaslatokról természetesen a részletes vitában kell hogy szó essék. Minderre csak azért tartottam fontosnak kitérni, hogy jelezzem, milyen kérdésekben várok érdemi vitát a kormány által benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban. Azt ugyanis nehéz lenne v itatni, hogy fontos javaslat fekszik előttünk, ahogyan azt is, hogy a benne nemzeti emlékhelyként nevesített helyszínek kivétel nélkül méltóak erre a címre. Ezért kérem képviselőtársaimat, támogassák a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításá t, hogy a felejtés évei után ezzel is hozzájárulhassunk az emlékezés idejének elérkezéséhez.
