Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 21 (68. szám) - Jávor Benedek (LMP) - a nemzeti gazdasági miniszterhez - “Új Széchenyi-terv - a fenntarthatatlanság bebetonozása?” címmel - ELNÖK (Kövér László): - JÁVOR BENEDEK (LMP): - ELNÖK (Kövér László): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
529 Jávor Benedek (LMP) - a nemzeti gazdasági miniszterhez - “Új Széchenyiterv - a fenntarthatatlanság bebetonozása?” címmel ELNÖK (Kövér László) : Jávor Benedek, az LMP képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzeti gazdasági miniszterhez: “Új Széchenyiterv - a fenntarthatat lanság bebetonozása?” címmel. Képviselő úré a szó, parancsoljon! JÁVOR BENEDEK (LMP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Orbán Viktor miniszterelnök egy hete azt mondta a beszédében: hozzá kell igazítani az országot a XXI. század követelményeihez és lehetőségeihez. Ma aligha van nagyobb kihívás a világban, mint az egymással összefüggő környezeti, energia- és szociális válság. Egy olyan korra kell felkészülnünk, amiben drága az energia, drága az élelmiszer, és minden más erőforrás i s szűkösebbé válik. Választ ade az Új Széchenyiterv ezekre a kihívásokra? Minimálisan. A terv szintjén még vannak támogatható programok, a pályázatok szintjén azonban kiderül, hogy mindez csak üres ígéret: az Új Széchenyiterv valójában nem más, mint az ÚMFT átszínezése, az eddigi pályázatok szinte változatlan formában való kiírása. Hazai források szinte egyáltalán nem társulnak a programokhoz, a mezőgazdaságot pedig egy az egyben kifelejtették. A legtöbbet még a kis- és középvállalkozások érdekében tesz a program, de itt is nagyon keveset. Az igazán elkeserítő azonban az, ahogy a zöldgazdasággal bántak. Miközben gyorsforgalmi utakra még mindig százmilliárdokat szánnak, eltűnt az ÚSZTből 1200 kilométer vasút, a megújuló energiákra három év alatt alig 30 m illiárd forint, energiahatékonyságra 10 milliárd forint sem jut. Ez elképesztően alacsony, különösen annak fényében, hogy korábban nemcsak zöld Széchenyitervről beszéltek sokáig, hanem százmilliárdos nagyságrendű épületfelújítási programokról, még 2010 ny arán is. Nem kell ecsetelnem, hogy mekkora szükség lenne egy ilyen programra: a lehető legolcsóbban takarít meg fosszilis energiafelhasználást, csökkenti az importfüggőséget, miközben munkát ad az alacsonyan képzetteknek, az ÚSZT szerint is 90100 ezer mun kahely keletkezhetne ebben a szektorban. Nemzetgazdasági szinten egyszerűen nem létezik ennél jobb befektetés. Ennek kapcsán felvetődnek a következő kérdések: Hol van a beígért nagyszabású épületfelújítási program? Lesze még belőle valami, meddig hitegeti k azokat, akik pályázni szeretnének? Lesze magánlakásokra is forrás? Megfontoltáke a források átcsoportosítását a kohéziós alapon belül akár a közlekedésből, akár máshonnan az energiahatékonyság javára? Ha igen, mennyit, és mikorra lehetnek új kiírások? Megfontoltáke, hogy a vállalkozásfejlesztési forrásokat koncentrálják annak érdekében, hogy ne leszállóágba került szektorokat építsünk tovább, hanem inkább a fenntartható gazdaság alappilléreibe, a megújuló energiákba, a közösségi közlekedési járműgyártá sba, hulladékgazdálkodásba és más zöldszektorokba invesztáljunk? És végül: össze kívánjáke hangolni az ÚSZTt a vidékfejlesztéssel, mikor lesz Új Széchenyi vidékfejlesztési program, amely kihasználva a hároméves földmoratóriumhosszabbítást, át tudja alak ítani a birtokszerkezetet, és új támogatáspolitikával egy fenntartható, a vidék népességmegtartó képességét javító irányba mozdítja el a magyar mezőgazdaságot? Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Köszönö m, képviselő úr. A kormány nevében Cséfalvay Zoltán államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon! DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár :
