Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 1 (71. szám) - Az Országos Választási Bizottság beszámolója az Országgyűlésnek a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a települési kisebbségi önkormányzati képviselők 2010. október 3-án megtartott választásáról; az Országos Választási Bizottság... - DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
995 Ugyanis semmiféle észérvvel nem tartjuk magyarázhatónak, alátámaszthatónak azt, hogy 70 százalékos egyéni és 30 százalékos listás arányokat határoz meg a törvény. Ez szembemegy a tavaly tavaszi arányokkal, illetőleg azokkal az arányokkal, amelyeket jelenlegi információink szerint a 2014es orszá ggyűlési választásokra a kétharmados többség is meg akar hagyni, amely szerint 55 százalékban listáról, 45 százalékban pedig egyéni mandátummal kerülnek majd be a honatyák az új Országgyűlésbe. Tudom én azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon népszerű lenne és tetszene az embereknek, ha azt mondanánk, hogy minél inkább az egyéni mandátumok irányába vigyük el a jogrendszert. Ez egyébként az angolszász jogrendszer sajátossága, de Magyarország mindig is a kontinentális jogrendszert, azon belül az osztrákn émet jogfejlődést követte, ezért eléggé rendszeridegen az angolszász rendszert behozni. De hogy ne csak államelméleti meg jogtörténeti érvekkel éljek, hadd mondjam el azt is, hogy nemcsak ezért tartjuk igazságtalannak, hanem azért is, amit egyes fideszes k épviselőktől fél füllel hallottam, hogy minél inkább az egyéni irányába kellene elmenni, és köszönjük meg, hogy nem teljesen egyéni rendszer alakult ki. Ez azonban vérlázító és teljesen torz lenne, hiszen ha csak egyéni képviselők kerülhetnének a Magyar Or szággyűlésbe, akkor 855 ezer magyar ember szavazata egyetlen mandátumot sem érne. Gondolom önöknek sem kell magyarázni, hogy ez mennyire aránytalan lenne. Ettől függetlenül én is tisztában vagyok azzal, hogy a magyar emberek nagyon szívesen hallják azt, ho gy csak egyéni képviselők kerüljenek be. Megtámadhatnak engem azzal, hogy most a Jobbik érdekében beszélek, hiszen nekünk csak listáról bekerült képviselőink vannak, de egyéb érvekkel szeretném megvilágítani, hogy ez nem ilyen egyszerű, és ezzel az egyszer ű érvvel nem lőhető ki... Egyrészt a Fidesznek sem ment mindig ilyen jól, nem mindig futott ennyire a szekere. Ha a 2002es és a 2006os választásokon az egyéni mandátumok felé tolódott volna el a választójogi rendszer, akkor a Fidesz sem járt volna olyan jól. Óvatosságra intem tehát a kormánypárti képviselőket is. Azért nem tartjuk jónak a 70 százalékos egyéni rendszert, illetve az egyéni rendszer irányába való még nagyobb elmozdulást se a helyi, se az országgyűlési választások szintjén, mert ahhoz, hogy e z megvalósítható legyen, legalább két feltételnek folyamatosan, egyidejűleg teljesülni kellene. Az egyik a korrekt, tiszta és átlátható, legális és törvényes pártfinanszírozás. Az nem megy, hogy a kisebb pártok meg a középpártok tisztességesen gazdálkodnak az állami forrásokkal, határidőre forint/fillérre pontosan elszámolnak, míg az elmúlt húsz év két legnagyobb pártja, a Fidesz és az MSZP pedig ki tudja, milyen multiktól, bankokból, biztosítóktól, építőipari cégektől ilyenolyanamolyan, nem teljesen tisz tázott körülmények közül érkező finanszírozásban részesül. Ez nyilvánvalóan igazságtalan és aránytalan. A másik pedig az aránytalan médiaviszonyok kérdése. Az nem működik, hogy például a Jobbik Magyarországért Mozgalom bizonyos csatornákon kevesebbet szere pel, mint a tőle legalább 10 százalékkal gyengébb eredményt elérő LMP. Az nem megy, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeit nagyon sok csatorna megsérti. Nem győzünk jogorvoslati kérelmekkel, kifogásokkal, panaszokkal élni azért, hogy ez megvál tozzék. Nagyon sok média úgy tesz, hogy világon van a Fidesz, létezik az MSZP és az LMP, és azt a hamis látszatot keltik, mintha a Jobbik nem lenne, mintha nem is lenne véleményünk dolgokról, holott mindenről elég markáns álláspontot és véleményt fogalmazu nk meg. Minket egész egyszerűen elhallgatnak, ezáltal tulajdonképpen egy médiakaranténba kényszerítenek. Amíg a pártfinanszírozás így áll, és a médiában ennyire igazságtalanul és jogszerűtlenül torzak az arányok, addig nem lehet arról beszélni, hogy egyéni képviselői rendszerre álljunk át. Ha a pártfinanszírozásban valósan arányos tényezők lennének, és a médiamegjelenés is korrekt és törvényes lenne, akkor azt mondanánk, hogy érdemes ezen elgondolkodni, mert akkor valóban egyenlő feltételek állnak elő. De ú gy érzem, hogy ettől még messze vagyunk, és a következő ötven évben én változásokra ezen a téren nem számítok. Nagyon érdekes lesz az a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim, ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti ezt a törvényt, mert akkor egy nagyon érdekes á llapot fog előállni, hiszen a tavaly őszi
