Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 22 (69. szám) - Az afganisztáni nemzetközi biztonsági közreműködő erők (ISAF) műveleteiben történő magyar katonai szerepvállalásról szóló egyes kormányhatározatok módosításáról szóló kormányhatározatban foglalt döntésekről szóló beszámoló, valamint az afganisztáni ne... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
681 fejleményeknek a Nyugathoz, ahhoz a nyugati civilizációhoz, amelyhez mi hozzákötöttük magunkat mind politikailag, mind katonailag, ne lenne köze. (12.00) Most az elmúlt egy hónap eseményei a KözelKeleten, Egyiptomban és sorban különböző országokban, Ma rokkótól egészen Jemenig bezárólag, arról tanúskodnak, hogy a nyugati társadalmak legalább olyan kevésbé értik az itt zajló folyamatokat, mint az afganisztáni folyamatokat is. Hiszen tudjuk nagyon jól azt, hogy ez az afganisztáni NATOmisszió hogyan indult kerek tíz évvel ezelőtt. Akkor még az Egyesült Államok, mint ennek a missziónak a vezéralakja és vezéregyénisége, a szabadságról, a demokrácia terjesztéséről és a terrorellenes háborúról beszélt. Ez nem változott az elmúlt tíz évben sem, holott a körülmén yek lényegesen megváltoztak azóta. Rájöttünk arra, hogy nem tudjuk, Oszama bin Laden hol tartózkodik, nem biztos, hogy Afganisztánban tartózkodik, de azért fontosnak tartottuk az Afganisztán elleni háború megindítását. Ez kísértetiesen hasonlított ahhoz a katonai akcióhoz, amit az Egyesült Államok a korábbi szövetségese, Szaddám Huszein ellen vívott ugyancsak nagy, széles körű szövetségesi összefogással. Közben kiderült, hogy mindaz a hamis vád, amivel Szaddám Huszeint illették, miszerint óriási fegyverarze nálja és tömegpusztító fegyverei lennének, nem igaz, nem sok fegyvert sikerült találni azóta sem Irakban. Rájöttünk azóta arra, vagy legalábbis azok, akik nyugati lapokból is és természetesen hazai lapokból is tájékozódnak, hogy ez a típusú katonai misszió semmi más célt nem szolgált, mint az Egyesült Államok és egykét szorosabb szövetségese geopolitikai és geostratégiai szempontjait és érdekeit. Akkor, amikor Magyarországon mi az értékekről, a demokráciáról, a szabadságról prédikálunk és beállunk ebbe a k órusba, akkor elfelejtjük azt, hogy elsősorban ezekről az érdekekről szól ez a katonai misszió. Itt önmagunkat csapjuk be, önmagunkat ámítjuk, hogyha úgy gondoljuk, hogy bizonyos karitatív, értékrendbeli misszióról lenne szó az ország vagy a világ különböz ő pontjaiban. Ez egy teljesen hamis beállítás, mint ahogy az is, hogy azt mondjuk, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelmet kellene támogatnia Magyarországnak. Hiszen ha figyeljük a világban zajló eseményeket, arra jöhetünk rá, hogy a terrorizmus ell eni küzdelemnek talán az egyik leghatékonyabb eszköze a jó külpolitika. A terrorizmus ellen akkor lehet a legjobban küzdeni, hogyha egy ország nem lép fel agresszíven, kioktatóan a világ minden pontján és minden sarkában, mint ahogy teszi ezt az Egyesült Á llamok, természetesen az olyan típusú szövetségeseibe kapaszkodva, mint Magyarország, amelyik ezt a fajta demokráciaexportálást elhiszi és fennen hirdeti. Nem erről van szó! És ha azt nézzük, hogy a fejlemények tükrében nemhogy azon gondolkodnánk, hogy hog yan lehetne a csapatainkat, a magyar katonákat kivonni az ilyen reménytelennek tűnő missziókból, azt látjuk, hogy meghosszabbítjuk a katonai misszió mandátumát, sőt még növeljük az ott állomásozó katonáink létszámát, csak azért, mert az Egyesült Államok úg y gondolta, hogy ő most egy átcsoportosítást hajt végre. És természetesen melyik az a balek állam, amelyik egyből megduplázza az ottani misszióban való részvételt? Hát Magyarország! Szeretném felhívni arra a figyelmüket, hogy az elmúlt évben számos ország kérdőjelezte meg az afganisztáni NATOmisszió sikerét, és kezdte el a csapatkivonásnak legalább a kommunikációját. Tehát ők is látják azt, hogy természetesen nem lehet egyik napról a másikra kivonni a csapatokat, de legalább a saját társadalmukban, a saját államukban befelé azt kommunikálják, hogy érezzük a problémát, érezzük, hogy itt nagyon nagy probléma van; a nemzeti érdekeinkkel nem feltétlenül tartjuk összeegyeztethetőnek az ilyen típusú missziókban való részvételt, és elgondolkodunk azon, hogy hogyan lehetne a legrövidebb úton kivonni a csapatainkat. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy tavaly óta Hollandiában például egy kormány bukott bele az afganisztáni NATOmisszióba, mert ott is rájöttek a politikai erők, hogy egyszerűen kihullott a civil ál lami támogatás az ilyen típusú missziók mögül. Nincsen támogatottsága Hollandiában. És
