Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 22 (69. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
640 Ez egy nagyon jó kommunikációs fogás, csak az ország érdekét és a jogalkotás biztonságát azzal szolgálnák, ha ezeket különkülön törvénymódosító javaslatként nyújtanák be, és külön lenne lehetőség ezekről vitázni és szavazn i. Ez a probléma ezzel a törvénymódosító javaslattal, ugyanis egyes részeivel valójában egyet lehet érteni, azonban nagyon sok részével probléma van, ezért összességében véve elfogadhatatlan. Vegyük sorra, hogy milyen problémák vannak! Az első a 40 éves jo gosultsági idővel rendelkező nők nyugdíjba vonulása. Itt az egységes jogértelmezésre hivatkozva nyújtottak be különböző módosító javaslatokat. Az egységességre nagyon szeret hivatkozni a kormány, ezt már megtanultuk a kormánytisztviselők, illetve köztisztv iselők jogállásáról szóló törvények módosításánál, csak az a baj, hogy az egységesítés általában mindig rosszabb irányba befolyásolja az addigi szabályozást, tehát valamilyen szempontból további hátrányba hozza azokat az embereket, akikre vonatkozik. Ez fi gyelhető meg most is, ugyanis most az előrehozott öregségi nyugdíj kategóriájába sorolták be ezzel a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nőket, akik nyugdíjba vonulnak, holott előtte az ígéret arról szólt, hogy teljes jogú nyugdíjat fognak kapni. Azálta l, hogy az előrehozott öregségi nyugdíj kategóriába kerültek, most elveszítik a jogosultságot bizonyos kedvezményekre, például a jubileumi jutalomra. Tehát ezzel - el lehet mondani megint - a kormány az egyik kezével ad, azt hangosan harsogja, közben már a zt keresi, hogy a másikkal honnan tudja elvenni azt, amit valahogy adott annak a rétegnek. Itt felmerül a kérdés, hogy korrekt eljáráse különbséget tenni ilyen módon azok között, akik akár évtizedeket is ledolgoztak köztisztviselőként, pusztán azon az ala pon, hogy milyen módon vonulnak nyugdíjba. Ez mindenképpen diszkriminációnak minősül, ugyanis ha valaki valamiért megdolgozott, azért ne legyen megbüntetve, hogy igénybe vesz egy másik kedvezményt. Úgy látszik, hogy ezzel a 40 év utáni nyugdíjba vonulási l ehetőséggel a kormány minden korábbi kedvezményt egyoldalúan elvesz tőlük. A következő probléma, ami már a közigazgatási résszel függ össze, megint a gumiszabály jelleg. Itt előkerül a “különösen indokolt” kifejezés. Ezt is nagyon szereti a kormány alkalma zni, holott ez jogalkotási alapelveket is sért, hiszen az egyértelmű megfogalmazás a végrehajtás szempontjából nagyon fontos, hogy ne az legyen, hogy mindenki a saját kényekedve szerint értelmezzen egy jogszabályt attól függően, hogy abban a helyzetben a saját érdeke éppen mit szolgál, hanem egységes szabályozás legyen az országban. Az ilyen megfogalmazások, hogy “különösen indokolt”, annyira ködösek, hogy bizonytalanná teszik a jogalkalmazást. A következő probléma az illetményeltérítés határidejének és mó djának az átalakítása. Eddig a hivatali szerveknél január 31e volt a határidő, az önkormányzatoknál pedig március 1je. Most egységesen kitolták április 30ra ezt a határidőt, tekintettel az újonnan létrehozott szervezetekre. Ezeket az új szervezeteket tö bbségében a régi köztisztviselőkkel töltik fel, tehát valójában az ő munkaminőségük megítélhető lenne, tehát nem szükséges április 30ra kitolni. Ezzel a határidőmódosítással csak azt érik el, hogy azok, akik már eddig azt gondolták, hogy nyugodtak lehetn ek az ez évi illetményeltérítésüket illetően, most három hónapig még retteghetnek, hogy mikor jelenik meg egy kormánymegbízott, aki majd felülbírálja, hogy ezért, azért vagy amazért, például politikai pártállását illetően ő nem alkalmas arra a pozitív ille tményeltérítésre. Itt megint jön a probléma, hogy egy kormánymegbízott, akit fölülről delegálnak, és fogalma sincs, hogy az adott kormánytisztviselő vagy köztisztviselő valójában milyen minőségű munkát végez, ő mondja majd ki a végső szót az illetmény elté rítéséről. A bizottsági vita során elhangzott, hogy a kormánymegbízottnak valójában a gazdasági felelősséget kell hordoznia, csakhogy ezt azért nem tudjuk elfogadni, hiszen ebben az esetben egy egységes illetményeltérítést lehetne alkalmazni, ugyanis, ha n incs pénz, akkor ne személyenként kelljen megítélni azt, hogy kire van pénz és kire nincs pénz, hanem az illetményeltérítés általános arányát kellene csökkenteni, nem pedig személyre szabottan.
