Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 22 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
631 DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnö k Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon sok mindent említett, engedje meg, hogy talán a végével és jó néhány pontosítással kezdjem. A 250 milliárd esetében egy zárolásról van szó, tehát nem pénzelvonás ebben az esetben, hanem zárolás. Ha úgy alakul a költségvetési helyzet, úgy alakul a világgazdaság helyzete és úgy alakul a magyar gazdaság növekedése, akkor ezek a források minden további nélkül felhasználhatók azoknál az intézményeknél és azoknál a tárcáknál, amiket ön említett. Tehát itt nem forráselvonásról van szó, itt valóban egy tartalékképzésről, még pontosabban költségvetésileg egy zárolásról. Ez az összeg elérhetővé válik, aminek persze jó néhány függvénye van, például az, hogy mi történik a világban. És akkor hozzátenném, hogy mié rt is van szükség erre a 250 milliárdos zárolásra. Ez egy nagyon egyértelmű üzenet a piacoknak: az az üzenet, hogy Magyarország felkészült bármilyen viharra, ami várható ebben az évben. És akkor ha megenged egy Batsányiparafrázist, nem azt mondanám, hogy vigyázó szemeteket Párizsra vessétek, mondhatnék jó néhány városnevet Lisszabontól egészen Dublinig. Láthatja a világban, hogy milyen helyzet van per pillanat Európában. Ha csak kinyit néhány újságot, azon pillanatban láthatja, hogy itt nagyon sok országná l az eurózónában, különösen a peremvidékén válságos helyzet lépett fel. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy felkészületlenül álljon ezzel szemben; ez a legeslegfontosabb célja ennek a stabilitási alapnak, jelezni kifelé is egyébként, hogy Magyaror szág felkészült, bármi történhet az említett országokban. Ha most például megnézzük azt, hogy milyen kockázati felárral súlyozzák be egyes országoknak a kockázatait, akkor Magyarország most a kockázati felárnál 300 pont alatt van, ami egy nagyon jó teljesí tmény; azokban az országokban, amelyeknek a neve pedig mindig felvetődik krízis tekintetében, ott ez 700800 között mozog. De ennek ellenére szükséges, hogy legyen egy ilyen stabilitási alap, amely biztosítja azt, hogy Magyarország képes reagálni bármilyen változásra, és hangsúlyoznám, hogy bármilyen változásra, jelezvén, hogy felkészültek vagyunk. És ennek semmi köze sincs ahhoz, amit ön említ mindenfajta fogalmakat, mint Brüsszel, Washington, politika, IMF, diktátum. Amikor szabadságharcról van szó, piaci szabadságharcról, legyünk tisztában azzal, hogy Magyarország képes finanszírozni azt az adósságot egyébként, amit nem ez a kormány vett fel, azt az adósságot is képes finanszírozni a piacról. Magyarország mindenfajta külső mankó nélkül, IMFhitel nélkül v agy bármilyen támogatás nélkül képes finanszírozni magát; erről szól a történet - ez a szabadság. Nem kell különfajta mentőöv sem az Európai Uniótól, sem az IMFtől, a magyar gazdaság van oly stabil, az államháztartás van oly stabil, hogy a piacon tudja fi nanszírozni magát, megfelelő kamat mellett egyébként. Azokban az országokban, amelyek éppen most gondban vannak, a probléma az, hogy nagyon magas kamat mellett tudják magukat finanszírozni, és ott is javarészt egyébként csak egyetlenegy intézmény van, amel yik vásárolja a papírokat, nevezetesen az Európai Központi Bank; tehát mondhatnám azt is, hogy lassan lélegeztetőgépen tartják őket. Na, ez a szabadság elvesztése, és ha már itt tartunk, a szabadság visszanyerése az, amikor a magyar állam és Magyarország k épes magát a piacokról finanszírozni. És mondott egy olyan kifejezést, amivel szintén nem nagyon értem, mit akar mondani: válságadó, a multikra kivetett válságadó. Ennek nincs értelme. Szektorokra vetett ki a magyar kormány adót, és a parlament hozta meg r óla a törvényt, ez gazdasági szektorokat érint. Ez nem irányul semmifajta vállalati csoport ellen, semmilyen ország befektetői ellen, és nem irányul a multik ellen. Nézze meg, ugyanúgy vannak több esetben kisebb vállalkozások is benne; ez egy szektorokra k ivetett adó, nem pedig egy meghatározott vállalati csoportra. Továbbra is hangsúlyoznám, Magyarországnak éppúgy szüksége van az ideérkező külföldi befektetőkre, mint ahogy szüksége van a hazai kis- és középvállalkozásokra. A kérdés nem az, hogy az egyiket lenyomjuk, és akkor mind a ketten leestek és mind a ketten le vannak nyomva, hanem az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a másikat segíteni és erősíteni, ez esetben a hazai kis- és középvállalkozásokat abban, hogy megerősödjenek. Nem az a megoldás, hogy a másikn ak adunk egy
