Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 21 (68. szám) - Tukacs István (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Nyertesek és vesztesek - mi az oka és hatása az egykulcsos adórendszernek?” címmel - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
535 Köszönöm a figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak válaszadásra. DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisz telt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ha azt a kérdést teszi fel, hogy mi értelme az új adórendszernek, akkor, kérem, engedje meg, hogy picit tágítsam a kört és bővítsem a horizontot, és nézzük meg, hogy vajon miért pont Németország szinte az egyetlen ország Európában, amely sikeresen vészelte át a válságot. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Nagyon sok oka van ennek, de van egy nagyon lényeges oka, nevezetesen, hogy Németországban 2003 és 2005 között olyan munkaerőpiaci reformokat vezettek be, amelyek a segélyezéshez és a társadalmi transzferekhez képest vonzóbbá tették a munkajövedelemre támaszkodó életet. Hasonló reformokra készülnek például napjainkban NagyBritanniában, ahogy már korábban is említettem. Mind a sikeres német válságkezelés, mind pedig a friss brit válasz a válságra azt mutatja, hogy a növekedés beindításához két alapvető feltétel szükséges: egyrészt egy olyan adórendszer, amelyben attól, aki többet dolgozik és többet is keres, nem vesz el aránytalanul többet az állam, tehát olyan adóre ndszer, amely azt teszi lehetővé, hogy megérje dolgozni; másrészt egy olyan munkaerőpiaci politika, ahol a munkajövedelem és a segély között világos különbség húzódik. Magyarországon az egykulcsos arányos személyi jövedelemadórendszerrel megtettük az els ő lépést, és talán a legfontosabb lépés, hogy az adórendszer ne büntesse azokat, akik többet dolgoznak. A munkaerőpiacot érintő változásokat pedig hamarosan a szerkezeti reformok keretében megismerik. Tisztelt Képviselő Úr! Az arányos, egykulcsos és a csal ádi helyzetet figyelembe vevő személyi jövedelemadó a legelemibb és legtisztességesebb adóelvet szolgálja: mindenki saját képessége szerint adózzon. Az alacsonyabb jövedelmű ennek megfelelően kevesebbet, a magas jövedelműek ennek megfelelően többet fizetne k. De mindenki fizet adót, a jövedelmével pontosan egyenes arányban. Ez az adórendszer teljesítményre ösztönöz - azt kérdezte, hogy mi az értelme , hiszen többletmunkával elért magas jövedelemből nem vesz el aránytalanul többet az állam, így megéri többet dolgozni. S aki többet dolgozik, többet is keres. És ez az új adórendszer, többször volt már erről szó, a családokat is támogatja. Azt kérdezi az interpellációjában, hogy mennyire igazságos. Az adórendszer, továbbra is hangsúlyoznám, nem a szociális egyen lőtlenségek kezelésének eszköze. Nem azért adózunk, hogy adóinkat az állam különböző szempontok szerint szétossza a társadalom tagjai között, aztán még meg is köszönjük az államnak, hogy volt oly kegyes, hogy a mi adóinkból valaki másnak vagy nekünk adtak. Ez egyébként a diktatúra logikája: elveszem valakinek a pénzét, és odaadom másnak (Közbeszólás az MSZP soraiból: A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban ez történt!) , utána pedig tapsvihart kérek érte. Így működik a szocialista logika, és eszerint ezt a l ogikát kéri rajtunk számon. Úgy gondolom, hogy azért adózunk, mert adóinkért cserébe közjavakat várunk, olyan közjavakat, amelyeket egyenként nem tudnánk előállítani. És könnyű belátni, elvileg közjavakból mindenki azonos mértékben fogyaszt, ugyanakkor nag yon jól látható, hogy az egykulcsos adórendszer mellett is az, aki többet keres, többet fizet ugyanazokért a közszolgáltatásokért. (14.50) Ezért mondom, az egykulcsos adórendszer arányos is, igazságos is. Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen a kormány tuda tában van annak, hogy a magánvállalkozásoknál esetenként nettó bércsökkenés is előfordulhatott. Éppen ezért, ahogy már korábban is említettem, a kormány felvette a munkaadói szervezetekkel a kapcsolatot annak érdekében, hogy a 4 és 6 százalék közötti bérem elésre vonatkozó ajánlás megvalósuljon.
