Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 17 (67. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BÁCSKAI JÁNOS (Fidesz):
476 fontolni, hogy milyen új alapfeltételekkel szükséges bővítenünk a legfontosabb jogszabályunk most készülő új szövegét. Tisztelt Ház! A környezetvédelmi jog alapvetően úgy áll a társadalom kontra természet, ember kontra környezet konfliktushoz, hogy vé di a környezet, a természet állapotát, alkotóelemeit, részeit, mert tudja, hogy a természetre mért csapások az emberre ütnek vissza. Ez tehát az alapviszony, ezt a felismerést kell tükrözze az alkotmány és az alkotmányból következően a környezetvédelmi tör vénykezés. Vajon maga az alap, a jelenlegi alkotmányunk mennyire környezetbarát? Bízvást támaszkodhatunk rá a környezetvédelmi jogalkotásban, vagy előbb maga is megerősítésre szorul? A gazdaság, a társadalom a fenntarthatóság kérdésével szembesül. Ade ehh ez eligazítást az alkotmánytervezet a jelenlegi formájában? Nagyon fontosnak tartom tehát a természeti erőforrások védelmét és ésszerű használatát biztosító szabályok rögzítését, amelyek unokáink számára is hosszú távon biztosítják azok fennmaradását, újra termelődésük feltételeit. Nemzetközi kitekintésben - szemben más országokkal - Magyarország természeti erőforrásokban gazdag ország, míg máshol egyre nagyobb problémát jelent a termőföldek degradációja vagy az édesvízkészletek hiánya. Különösen a gazdaság versenyképességét leginkább meghatározó természeti erőforrás, a fosszilis energiahordozók mennyiségének várható mérséklődése és megdrágulása értékeli fel Magyarország megújuló erőforrásainak jelentőségét, de biodiverzitásunk magas foka is kevésbé tesz mink et sérülékennyé más országokhoz képest. Magyarország természeti erőforrástartalékainak megőrzése tehát hosszú távú stratégiai érdek. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint önök előtt is jól ismert, az erőforrások használatáért folyik a piaci verseny, ami privati zációs folyamatok beindulásával jár együtt. Ez pedig azért kockázatos, mert a közérdek mértékén felüli igénybevétel és fogyasztás az újratermelődési feltételeket nem teremti meg. Magyarországon jelenleg is vita folyik a nemzeti vagyon fogalmáról, amely vis zont csupán szónoki fordulat marad, ha csak az állami vagyont jelenti. Varga Mihály államtitkár úr és Ékes József képviselőtársam említették már ezt a témakört és részletesen beszéltek róla. Véleményem szerint is az alkotmánynak rögzítenie kell a természet i kincs állami tulajdonban tartását. Környezeti értékeink és természeti erőforrásaink a nemzeti vagyon részét kell képezzék, továbbá az állam legyen köteles a nemzeti vagyonnal a jövő nemzedékek érdekeit biztosítva gazdálkodni. Ezen túlmenően álláspontom s zerint - amely a hazai természetvédelem zászlóshajójának számító Duna Charta álláspontjával is egyezik - hazánk új alkotmányának, mint a legmagasabb szintű jogi normának ki kell fejeznie Magyarország elkötelezettségét hazánk természeti kincseinek megóvásár a, hogy mindazokat a természeti értékeket, amelyeket őseinktől ezen a tájon örökül kaptunk, megőrizve adhassuk tovább gyermekeinknek és unokáinknak. Csak az alkotmányos védelem teremtheti meg természeti örökségünk szükséges oltalmát rövidlátó gazdasági érd ekek ellenében. Nagyon fontos még megemlítenem itt, hogy a Duna természetes állapotának megőrzésére Magyarország különösen büszke lehet, annál is inkább, hiszen ezt a küzdelmet a Dunaszaurusszal Európában - nem először történelmü nkben szinte egyedüliként harcolva végig - nekünk sikerült győztesen és sikeresen megvívni. Azt is örömmel mondhatom el, hogy ez az elmúlt harminc évben nem egyszer politikai hovatartozást jelképező, értékvállalást tükröző kiállás a múlt hét végi pártszöve tségi frakcióülésen újra egyértelmű megerősítést nyert közöttünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy még egy témakört felvessek. A közelmúlt hazai környezeti katasztrófái - felsőzsolcai árvíz, devecseri vörösiszapáradat - bizonyítják, hogy a fe lelőtlen gazdasági tevékenységek nem egyszerűen a környezetet, az életfeltételeket pusztítják, de olyan szintű károkozást és fenyegetettséget okoznak, amely az alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jogon túl már az élet biztonságát, az élethe z való jogot is sérthetik. Ugyanakkor az elmúlt időszaknak a gazdasági tevékenységek okozta környezeti katasztrófái azt is bizonyították, hogy nem egyszerűen az egészséges környezethez való jogot kell biztosítani, hanem azt is, hogy az állam vagy a helyi ö nkormányzatok az alkotmányban elismert egészséges környezethez való jognak, valamint a vállalkozások jogának olyan egyensúlyát alakítsák ki, amely nem csupán általánosságban
