Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - TUKACS ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SCHEIRING GÁBOR (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4736 Azóta látom, hogy sokkal durvább a helyzet. Tehát amit önök itt ma előadtak mentőcsomag címszó alatt, arra a legjobb szó az, hogy csicskáztatás. A nemzetközi kereskedelmi bankrendszer csicskáztatja a magyar politikumot, amely szolga lelkűen elvégzi a számára kiszabott feladatot, aztán teljes, áthitt szellemiséggel előadja azokat az indokokat, amelyekről ő maga is tudja, hogy fals, hazug és nem igaz indokok, teljes mértékben igaztalanok. Az egész mentőcsomag hitelessége, társadalmi leg itimációja már ott megszűnt, amikor tárgyalóasztalhoz ültek. De kivel? A bankrendszerrel. Pedig önök rendszeresen arról beszélnek, hogy három résztvevője van ennek a rendszernek: az adósok, a kereskedelmi bankok rendszere, végül pedig az állam - vagy nevez zük most kormányzatnak - mint beavatkozó fél. A három közül érdekes módon az egyik hiányzott a tárgyalóasztal mellől. Hol voltak a hitelesek? Hol voltak a károsultak érdekvédelmi szervezetei? Én azt vallom, hogy persze, szükség van bankokra, szükség van ti sztességes gazdálkodásra, a Jobbik pedig nem a profit ellensége. Az extraprofit és az indokolatlan nyerészkedés ellenségei vagyunk, mely folyamatábra 2000ben kezdődött, egyáltalán a devizahitelezés bármilyen papíron történő engedélyezésével, 2001től az ö nök által, pontosabban az első Orbánkormány által engedélyezett egyoldalú szerződésmódosítások rendszerével. Ezt követte csak az, hogy a kommunista kormányzatok a forinttámogatott hiteleket lényegében kivonták, és aztán 2004től kezdett el felpörögni az a devizahitelállomány, amely mára idevezetett, de önök ellenzékben eléggé csendben voltak ebben a témában. Most, amióta újra a stafétabot a kezükben van, azóta vált divatossá ez a kérdés, de egy év még mindig kevés volt ahhoz, hogy ezt a ködbe vesző nemzet i eszközkezelőt bármilyen hihető forrástömeggel ellássák. Jelen pillanatban is pár milliárd forint van e mellé csoportosítva, miközben az Audinak lehetett 25 milliárdos társaságiadókedvezményt adni, Debrecen városának el lehetett különíteni 10 milliárdot stadionra, egy félstadionnyit nem ért önöknek a devizahitelesek helyzete. Hát miről beszélünk, hölgyeim és uraim? Látható az, hogy ugyan elmondta Rogán Antal képviselő úr, hogy a szabad felhasználású hitelek körébe tartozó 2000 milliárd, ahol szintén bizon yítottan lakáscélra fordították ezen tehertételeket, beletartozik ebbe a csomagba, ezt ugyanakkor kérem, hogy erősítsék meg egy konkrét hivatkozással, hiszen előttünk ez megerősítve jelen pillanatban nem lehet. Még egyszer elmondom, hogy ez olyan tömegű hi telest érint, hogy egész egyszerűen tisztázni kell ezt a kérdéskört, hiszen nem látható az, hogy ma Magyarországon mi fogja megakadályozni azt, hogy emberek ezrével kerüljenek a híd alá. Tegnap a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén elhangzott, hogy elképzelh etetlen Magyarországon, hogy bárki a híd alá menjen vagy kerülhessen. Itt látható az, hogy folyamatosan történnek kilakoltatások jelen pillanatban is, gondoljunk csak az önkormányzati tulajdonú bérlakásokra közműhátralékok esetén. De a ködbe vesző eszközke zelővel, azon kvótákkal legalizált kilakoltatási maffiamódszerekkel, amelyeket önök most itt behoznak elénk, nem hihető az, hogy ez az egész rendszer bármilyen korrekt és kiszámítható módon fog folytatódni, és elvezethet oda, amit egyébként önök terveznek, hogy a következő ciklusra áttolják a felelősséget, és majd egy következő kormányzat rendezi ezt a kérdéskört. Nem látható. Egyáltalán mit vállalnak a kereskedelmi bankok? Kijelenthető az, hogy lényegében semmit. Szó van arról, hogy adott esetben, amikor e gy eszközkezelő átvesz egy ingatlant, akkor a bankok elengedik a tartozás egy részét, bizonyos feltételek mellett. Tehát egy ilyen nagyon halvány, nagyon ködbe vesző tehertételvállalási forma feltűnik ebben a rendszerben, de semmi konkrétum. Semmilyen köv etkezménye nincs az egyoldalú szerződésmódosításoknak, semmilyen következménye nem látszik annak, hogy egy átlagos devizatörlesztőrészlet éves szinten 3133 százalékkal emelkedett, semmiféle következménye nem látszik annak, hogy egyes bankok mintegy 30 sz ázaléknyi késedelmi kamatot szabtak ki. Hol van itt bármiféle elszámoltatásra vagy akár a rendszer felülvizsgálatára vonatkozó jel? Szó sincs ilyesmiről. A kormányzat ehhez képest a nyolcadik bankkonszolidációt hajtja végre adófizetői pénzből. Ezzel pedig visszaáll abba a sorba, ahonnan véleményem szerint ki sem lépett, miszerint minden téren és minden tekintetben kiszolgálja
