Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik):
4718 Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kor mánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra következik Hegedűs Tamás, a Jobbik képviselője. Öné a szó, képviselő úr. (11.30) HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttünk fekvő előterjesztés deklaráltan is csak része annak a megoldáscsomagnak, amit a kormány terjesztett elő a devizahitelesek problémájának megoldására, így értelemszerűen az előterjesztésen túl érintenünk kell ennek a csomagnak egyéb elemeit is. De ami itt ma előttünk fekszik, ez az előterjesztés az árfolyamrö gzítés technikáját, ennek a módjait szabályozza. Vannak ennek a megoldásnak előnyei, kétségtelenül kiszámíthatóbbá teszi az adósságszolgálatot az adósok javára. Hozzá kell tennünk azonban azt is, hogy ez természetesen nem jelenti az adósságterhek csökkenés ét, ha a futamidő egészét nézzük, és az adósságszolgálat egészét nézzük. A gyűjtőszámlahitel bevezetésével a pillanatnyi terhek ugyan csökkennek, de a jövőben kifizetendő terhek nőnek, pontosabban időben megnyúlnak. Tehát ezt tekintjük mi az előterjesztés hátrányának, hogy ténylegesen, a futamidő egészét tekintve nem csökkenti az adósok terhét, csak a jelenlegi többletterheket időben jobban szétteríti, ami egyébként az adósságszolgálat meghosszabbítását is jelenti. Az alaphelyzet továbbra is az, hogy bár mi nden értékelés elismeri, hogy a kialakult helyzetért egyaránt felelős az állam, a bankok és a hitelfelvevő is, továbbra is minden teher vagy majdnem minden teher az adósokon nyugszik, csak időben elnyújtva. A megoldási csomagnak része a nemzeti eszközkezel ő alap is, amiről ez az előterjesztés nem szól, ugyanakkor viszont a kilakoltatási moratórium feloldásával, amit már kodifikál, egy jogbizonytalan helyzetet hoz létre. Ez egy fontos kifogásunk az előterjesztéssel szemben. De ha a vita egészét nézzük, akkor a legnagyobb problémánk azzal van, hogy mindenki kerülgeti azt a legfontosabb megállapítást, a lényeget, hogy költségvetési beavatkozás nélkül lehet ábrándozni, lehet szép szavakat felfesteni arról, hogy könnyítünk az adósok helyzetén, ez gyakorlatilag ne m fog működni. Ugyanis adva van egy helyzet, adva van egy különbség, ami a hitelfelvételkor várt és az akkor meglévő árfolyamból adódó kamatteher és a jelenlegi árfolyamon számított kamatteher között van. Ez a számításaink szerint körülbelül 700 milliárd f orint. Az alapvető kérdés az, hogy ezt a 700 milliárd forintot, ezt a többletterhet ki viselje. Most a kormány olyan technikát dolgozott ki, ami, ha kiszámíthatóbb módon is, de mégiscsak a zömét ezzel az adósokra terheli. A mi álláspontunk az, hogy már ezt a többletterhet is eleve szét kell osztani a folyamatban részt vevők között. Persze ellenvetésként lehet felhozni, hogy senki nem kényszerítette az adósokat arra, hogy ezt a devizahitelt felvegyék, és viselje mindenki a döntésének a felelősségé t. De arra felhívnám a figyelmet, hogy reálisan csak azt a felelősséget lehet elvárni utólag is a hitelfelvevőktől, ami az úgynevezett a normál piaci kockázat mérlegelését jelentette. A bankok is erről tájékoztatták az ügyfeleket, és a viszonylag alacsonya bb kamatba is ezt a normál piaci kockázatot árazták be. Egy globális pénzpiaci összeomlást abban az időben a legnagyobb elemzők sem prognosztizáltak és nem kalkuláltak be, nemhogy egy tájékozatlan hitelfelvevő. Mi a fő problémának önmagában a devizahitelek magas állományát tekintjük. Önmagában az, hogy ilyen mértékben van a lakosság eladósodva devizahitelben - elsősorban svájci frankban , jelenti azt a problémát, amit meg kell oldani. Ez a javaslat ezen nem segít. Ezen csak az segítene, ha valamilyen módon a devizahitelek forintosítását megoldanák. Ez viszont, mindannyian tudjuk, a jelenlegi árfolyamok mellett lehetetlen küldetés. Ezért ismételjük meg azt a javaslatunkat, hogy itt van az a hely, amikor a közjó érdekében indokolt lenne a költségvetés szerepv állalása. Mi indokolhatja a költségvetési beavatkozást? Ez egy súlyos kérdés, hiszen tudjuk, hogy közpénzek felhasználásáról van szó, és ilyen megoldást csak felelősen lehet javasolni. Mégis
