Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - Határozathozatal a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyilvánosan Működő Részvénytársaság törzsrészvényeinek magyar állam javára történő megvásárlásának jóváhagyásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KAUFER VIRÁG, az LMP képviselőcsoportja részéről:
4703 egyenlő munkáért egyenlő bér joga is. Jött ezután a Széll Kálmánterv, és annak pedig folyamatos megvalósítását látjuk itt, ebben az első salátacsomagban, például a munka törvénykönyvére vonatkozó módosítások keretében. Csatlakoznék jobbiko s képviselőtársamhoz abban, hogy megkérdezem a kormányt: miért is nehezíti meg a helyzetünket abban, hogy konstruktívan együttműködjünk. Miért van az, hogy nagyon szükséges és fontos európai uniós jogharmonizációs intézkedéseket összekever olyan súlyos, a munka világát, a munka mindennapjait érintő változtatásokkal, amelyeket egyszerűen nem tudunk megszavazni? A munkaügyi törvény jogharmonizációs célú módosítása ugyanis olyan elemeket is tartalmaz, melyek a munkavállalókat még a jelenleginél is kiszolgáltat ottabb helyzetbe hozzák. Tartunk tőle, hogy a javaslat egy olyan, későbbi átfogó rendelkezést készít elő, amely a dolgozók kárára radikálisan változtatja meg a foglalkoztatást hazánkban. Az LMP nem hagyja, hogy a kormány szétverje a jelenleg életben lévő m unkavállalói jogokat, tettük ezt például azzal is, hogy májusban népszavazási kezdeményezést indítottunk pontosan azokkal a lépésekkel kapcsolatosan, amelyeket önök a Széll Kálmántervben előirányoztak, és amelyeknek az első megnyilatkozásait ebben a törvé nycsomagban is látjuk. Az LMP nem a munkaerő elbocsátásának és felvételének a rugalmasságát, hanem a munkavállalási formák diverzifikálását tartja a jó iránynak a foglalkoztatás jelentős bővítése céljából, különösen a fiatal szülők munkaerőpiaci részvétel ének növelése érdekében. Ez a kormányjavaslat, amely előttünk van, lehetővé tenné, hogy a munkaadó a túlórapótlék helyett szabadidővel fizesse meg a munkavállalót a túlmunkáért. Mindeközben köztudott tény, hogy Magyarországon számos szakmában úgy van össze állítva a bérstruktúra, hogy csak a különböző pótlékokkal együtt érik el a fizetések a még elfogadható szintet. Ha a pótlékokat elveszik, akkor nagyon sok ágazatban a reálbérek drasztikusan, 203040 százalékkal is csökkenhetnek. A javaslat ahelyett, hogy a munkaadót a túlóráztatás csökkentésére ösztönözné, éppen megkönnyíti számára azt: felmenti a közvetlen pénzbeli kifizetés alól, ezzel jelentősen csökkentve a családok bevételét. Az LMP ragaszkodik a túlórapótlék megőrzéséhez, és szeretné felkérni a kormá nyt, hogy vonja vissza ezt a javaslatát, amely minden erről szóló nemzetközi megállapodásnak ellentmond. Minden nemzetközi egyezmény a szabadidőben kiadott munkát is pótlékolva kívánja meg, és ezt különösen nem teheti meg az állam saját munkavállalóival sz emben. Az LMP szerint az államnak mint munkáltatónak példát kellene mutatnia, a közalkalmazottak túlórapótlékának elengedése emiatt kétszeresen is felháborító. A javaslat ugyanakkor kitér arra is, hogy a szabadságot kettőnél több részletben is kiadhatja a munkáltató, amennyiben ezt a munkaadó fontos gazdasági érdeke vagy működését érintő ok indokolja. Így az is lehetségessé válna, hogy a munkaadó egyesével adja ki a szabadnapok egy jelentős részét, miközben ezt különösebben nem is lesz nehéz indokolnia, his zen gyakorlatilag bármi lehet működést érintő ok. Az LMP szerint a szabadnapok legalább kétharmadáról igenis a munkavállalónak kellene döntenie. A kormány a jelenlegi 3 hónapos próbaidőt kollektív szerződéssel 6 hónaposra akarja nyújtani. A próbaidő alatt ugyan a munkavállaló is indoklás nélkül felmondhat, mégis ő van kiszolgáltatottabb helyzetben, és jogai is szűkebbek, például nem mehet szabadságra. Egyes vállalkozásoknál előfordul, hogy bizonyos munkaköröket folyamatosan próbaidősökkel töltenek fel, aztá n nem kötik meg velük a szerződést. Ha a próbaidőt meghosszabbítják, akkor ez a gyakorlat még elterjedtebbé válhat. Az LMP munkakörök szerint differenciáltan kezelné a próbaidőt, a 6 hónapot azonban még a legösszetettebb munkakör esetében is túlzónak tartj a. A javaslat ugyanakkor kitér a munkaerőkölcsönzés gyakorlatára is, és a rossz gyakorlatot erősítené azzal, hogy 5 évben maximalizálja a kölcsönmunkaerő foglalkoztatását egy adott helyen. Az LMP szerint ez elfogadhatatlan. A munkaerőkölcsönzés eredeti e lképzelésével ráadásul ez szöges ellentétben áll. A rugalmas munkaerő használata ugyanis olyan esetekben indokolt, amikor valaki betegség, szülés vagy más okokból huzamosabb időre kiesik a munka világából, de oda vissza
