Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
4395 színházból átminősíttetnie magát kisebbségi színházzá. Természetesen egy kis etnobiznisz belefért önöknek. Na, ez volt önöknek - és amire most ön olyan büszke volt - a legfontosabb a tavalyi nyári ülésszakban. A javaslat egyik felét visszavonták, a másik fele egy színházat érintett, de az sem tavaly, csak idén, ha átminősíttette magát. No, hát ilyen kapkodások után nyújtották be ez t a javaslatot, ami megítélésem szerint ugyanígy igenis előkészítetlen. A harmadik előterjesztő - őt se hagyjam ki a sorból , Németh Zoltán azt mondta a bizottságban, hogy példaértékű egyeztetések folytak le - és persze ezt sorra minden képviselőtársa meg ismételte - különböző szakmai szervezetekkel. Hát, kérem szépen, ez nem egy példaértékű előterjesztés, ugyanis van egy jogalkotási törvény, amely előírná, hogy hogyan kellene ilyen átfogó szabályozásokat az Országgyűlés elé beterjeszteni, természetesen kor mányelőterjesztésként. Önök, hogy kijátsszák, és ne vonatkozzanak önökre ezek a törvényi előírások, ezért ezzel a nem éppen példaértékű kiskapuval élve, egyéni képviselői indítványként hozzák be azt, ami az egész országot átfogóan érinti, és normális eset ben kormányzati előterjesztésként kellene hogy itt legyen, a jogalkotási törvény szabályait betartva. Persze önök ezt nem kívánják betartani, így játsszák ezt ki, de semmiképp sem tartom példaértékűnek. Különösen azok után nem, hogy ezeknek a jegyzőkönyvei t önök nem voltak hajlandók nyilvánosságra hozni. Azzal érvelt a bizottság elnöke is, hogy ezek az önök pártjának megbeszélései, mi sem hozzuk nyilvánosságra, hogy valamelyik szakértőnkkel mi mit beszélünk meg. De hát nem egészen így van, hiszen országvil ág látja, hogy az ilyen átfogó törvényjavaslatokat is, amelyeket az egész kormányoldal támogat, valójában fideszes önálló képviselői indítványként nyújtják be. Tehát önök mégiscsak úgy tárgyalnak a szakmai szervezetekkel, mint a kormány képviselői, ami, az t gondolom, a hatalmi ágak szétválasztásának elvét is sérti, és nagyon rossz, hogy ilyen pártok lekenyerezettjeivé teszik tulajdonképpen a szakmai szervezeteket, és rákényszerítik a szakmai szervezeteket, a független szakmai szervezeteket, hogy rendszerese n megalázkodva, akár Fideszirodában tárgyaljanak, nem pedig kormányzati szervekkel. Tehát ezzel semmiképpen sem tudunk természetesen azonosulni. Nos, a hatályos törvénnyel szemben ez az új törvényjavaslat különösen magas piedesztálra emeli a művészi szaba dság kérdését. Erről már beszéltem a kisebbségi vélemény keretében, ami számunkra a legfájóbb ebben az egész javaslatban, főként az igazgatók visszahívhatóságát illetően, itt ismét gondolhatunk Alföldi Róbertre. Persze, ha a szándék nincs meg önökben, hogy az ilyen gyalázatoknak véget vessenek, akkor mindegy is a szabályozás. De gondoljunk arra, hogy véget ér egyszer ez a narancsuralom, eljön egy radikális változás, és a jelenlegi nemzeti ellenzék végre leválthatná ezeket az igazgatókat. Nos, az önök jelenl egi javaslata alapján a fenntartók gyakorlatilag visszavonhatatlan biankó csekket kell hogy kiállítsanak az igazgatói mandátum teljes időtartamára. Tehát a művészi szabadságnak ezt a fajta korlátlan, szélsőséges értelmezését mindenképpen visszautasítjuk. A jelen törvénymódosítás a szakmai művészeti érvek mögé bújva a közpénzek átláthatatlan és ellenőrizhetetlen szétosztásának különböző lehetőségeit teremti meg. Az új színházművészeti törvény nem határoz meg morális, etikai kódexet sem, valamint olyan egység es gazdasági szerkezetet, amely szabályozhatná az adott produkciók létrehozásának költségeit, határait. Gondoljunk csak akár a drogbűnöző Stohl András havi kétmilliós jövedelmére, amely kapcsán most panaszkodik, hogy a várható börtönbüntetése kapcsán ettől fog elesni. Vagy akár az afféle művészeti álláshalmozásra, mert nemcsak politikusi álláshalmozás van itt, tisztelt kormánypárti képviselők, hanem ha az egész országra ezt a normát vetítik ki, akkor ne csodálkozzunk, hogy a művészetek terén is teljesen ált alános az, amikor egy kinevezett igazgató a saját munkahelyén eltöltött munkaideje helyett más színházakban rendez például, persze pluszpénzért. A kormánypárti javaslat, ami előttünk fekszik, szinte elbagatellizálja a közönség, a néző normális esetben megh atározó szerepét. Az új törvény továbbra sem határozza meg, és nem preferálja, hogy
