Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MENCZER ERZSÉBET (Fidesz):
4392 társaságiadókedvezmény igénybevétele tekintetében, mondjuk, egy színházat vagy egy sportegyesületet válasszanak. Ez a kultúra számára nagy kihívás. Itt egy sajátos, olyan érdekérvényesítő erőt kell megjeleníteni, amiben igazán nem lehet azt mondani, hogy a konkuráló, a vele párhuzamosan vetélkedő társ kevésbé nemes, mert ki mondhatná meg, hogy a sport vagy a művészet nemesebbe, szembeállítani egyébként is butaság és ostobaság. Csak a pénzért meg versenyezni fognak az egyes intézmények és persze az egyes sportegyesüle tek. Minthogy az Európai Unióban minden adókedvezmény, függetlenül a területtől, versenyt torzító tényezőként jelenik meg, ezért azt kell mondjam, hogy a kulturális élet kormányzati szereplőinek, vezetőinek azzal szembesülni kell majd, hogy úgy tudják érvé nyesíteni a korábban elmondottakat, hogy a társaságiadókedvezményből az előadóművészetek számára felajánlott összeg ne csökkenjen. Ez egy igen jelentős kihívás. Még akkor is nagyon jelentős kihívás, hogyha szinten tudják tartani az állami támogatás 2012es összegét, amiről most fölösleges beszélni, csak jelzem, ahogy ezt egy évvel ezelőtt is megtettem, hogy a költségvetési vitában ezt a kultúra fejezetnél részletesen be fogjuk mutatni. Tavaly kétkedtek, emlékszem a választás utáni érthető örömükből fakadó mondataikra, amikor azt mondták, hogy persze, a módosítás több pénzt jelent, de majd a költségvetésben megoldjuk. Hát, nem sikerült, ezért az eddigi egy év tapasztalata olyan sok jóval nem biztat; reméljük, hogy ez idén ősszel, kora télen a 2012es költsé gvetési évnél máshogy lesz. Nem kételkedem abban sem, hogy az a cél közös, hogy az előadóművészetek, a területek mindegyike és az egyes intézmények is kellő színvonalon kerüljenek finanszírozásra úgy, hogy azt, amit egyébként a kezdeményezők nevében a biz ottsági elnök úr képviselőként elmondott, a művészeti szabadság fenntartása és biztosítása, számomra egyébként nem megkérdőjelezett érték, örülök és világos beszéd volt, ahogy emellett kiálltak, tisztességes dolognak tartom. Ugyanakkor az biztos, hogy szer encsés lenne egy olyan, a jelenlegi módosítást pontosító akár egyéni, akár bizottsági indítvány, amely megpróbálná a normatív finanszírozás összegét és a majdani pályázati alapot arányba állítani egymással, természetesen nem összegszerűen, hanem mondom, ar ányba. (23.20) Nem kétséges előttem, hogy az alternatív művészeti ágak vereséget fognak szenvedni a saját jelenlegi helyzetükhöz képest is, ha nem kapnak valamiféle arányosított garanciát arra, hogy hogyan viszonyul ez a bizonyos pályázati alap. Értem én, hogy összegszerűen nem tudják megmondani, de szándékot kifejezni aránnyal is lehet, és remélem, hogy ezt megteszik. Azt, hogy hány bizottság jön létre és a bizottságoknak milyen hatásköre van, hogy a tanácsadói és a döntéshozatali mechanizmus hogyan válik el egymástól, akár helyeselni is lehetne. Ez egy tisztább képet hozhat, egy mechanizmust tisztázhat, de mondom még egyszer, én ezt erőteljes gondnak látom. Vajon meg tudjáke oldani, hogy miközben a módosításuk egésze a szándékot egyébként nem kétségbe von va több pénzt igényel, a költségvetési forrásokból bírjáke erővel? Ha nem, akkor egy olyan rendszert hoznak létre, amely erősebb belső feszítést és feszültséget fog eredményezni, mint ami jelenleg van. Ezért a kettős irány, amely jelen pillanatban szakmai , néhány hónap múlva költségvetési, együtt fog jelentkezni. Ahogy most a szakmai, akkor a költségvetési. El fogjuk mondani. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Következik Menczer Erzsébet képviselő asszony, Fides z. MENCZER ERZSÉBET (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy L. Simon László bizottsági elnök úr beszédében már elmondta, a 2008 decemberében elfogadott előadóművészeti törvény módosításának az volt az egyik legfontosabb indoka, hogy sem szakmai, sem fenntartói oldalról nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szakmai szervezetek kivétel nélkül mindannyian módosítási igényt fogalmaztak meg.
