Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, - ELNÖK (Balczó Zoltán): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
4159 Szeretném les zögezni, hogy az előterjesztés nem az egészségügy szakmai koncepciója, a vita nem az egészségügy szakmai koncepciójáról szól, ha ez lenne, akkor nagy valószínűséggel megérne egy parlamenti vitanapot. Ez a vita arról szól, hogy hogyan lehet 100 milliárdnál több forintot az egészségügyből elvenni. Ez a döntés, amely szerint ezt el kell venni, nem az államtitkárságon született, ez nem az államtitkárság szakmai koncepciója, pusztán a szakmai kereteket teremtik meg ezzel az előterjesztéssel ahhoz, hogy ez megtör ténhessen. Ez az előterjesztés egy megszorító csomag része, a kormányoldal ezt Széll Kálmántervnek hívja, mi Orbáncsomagnak nevezzük, és azt gondoljuk, hogy ez a megszorító csomag elkerülhető lett volna. Ez nem valamiféle szörnyű adottság, hogy meg kell lennie, nem megkerülhetetlen. Igenis azt állítjuk, hogy ennek a megszorító csomagnak és különösen az egészségügyre vonatkozó részének nem kellett volna bekövetkeznie. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez ennek a vitának a kerete, márpedig én azt gondolom, hogy ez, akkor nagy valószínűséggel arról kell vitatkozni, hogy szükségese, feltétlenül fontose, és eze a legjobb módszer arra, hogy egy megszorító csomag részét képező 100 milliárd a költségvetésben bent maradjon. A mi válaszunk erre egyértelműen nem. De g ondolom, ez nem csodálatos, azért nem, mert úgy gondoljuk, hogy a rossz gazdaságpolitikával és a rossz költségvetési politikával ez a kormány azt alapozta meg, hogy kénytelen legyen megszorító csomagot behozni a Ház elé. A rossz gazdaságpolitika és a rossz költségvetési politika eredménye az, hogy kénytelenek egy nagyjából a jövő évben 500, aztán majd később 900 milliárdos megszorító csomagot letenni a Ház asztalára, és azt gondoljuk, hogy rossz adópolitika, gazdagokat preferáló adók, különféle költségvetés i manőverek helyett tisztességes költségvetéssel és gazdaságpolitikával ez elkerülhető lett volna. Azért figyelem mély empátiával a kormánypárti képviselőtársaim hozzászólását, mert tudom, hogy ez az előterjesztés szakmai elvrendszerük ellen való. Biztos v agyok benne, hogy nem azonosulnak azzal, hogy ebből az ágazatból 100 milliárdnál többet kell kivenni. Biztos vagyok benne, hogy szakmai alapállásuk, szakmai elvrendszerük nem azt diktálja, hogy ezt a kivett pénzt az ágazatból el kell vinni. Egészen biztos vagyok abban, hogy ők azonosulnak a szolidaritás elvével, és nem gondolják, hogy egy munkanélkülit még sújtani kell egy passzív táppénz elvételével is, és gondolom, vagyis biztos vagyok benne, hogy fel tudják mérni azt is, hogy egy ágazatban bevetett külön adó és kivonás milyen hatással lesz a gyógyszerárakra, milyen hatással lesz a betegekre, milyen hatással lesz az idősekre, és milyen hatásai lesznek majd foglalkoztatásban, fejlesztésben, innovációban és másban. Hadd kanyarodjak ki egy kicsit a költségveté si típusú alapállásunkra! Ha elfogadják azt, hogy ennek az előterjesztésnek semmi más oka nincs, mint hogy részét képezze egy megszorító csomagnak, és azt törvényileg megalapozza, akkor nagy valószínűséggel vitát kellene folytatni a következményein és indo kain ennek a megszorításnak. Orbán Viktor miniszterelnök tegnap mondott egy mondatot itt a parlamentben, amikor kérdésre válaszolt. Azt mondta, hogy minden 10 költségvetési bevételi forintból 7 forint adósságszolgálatra megy. Kérem, ez nem igaz; talán ha 1 00ból igen, de 10ből nem. És ha az önök indoka, indokai ilyen módon megalapozottak szakmailag, azt hiszem, hogy ennek a megszorító csomagnak az okain szakmai vitát folytatni nem tudunk. Tudunk akkor, hogyha felmérjük az eddig, ebben az évben történteket. Az előterjesztésben szereplő javaslatokkal kapcsolatban három nagy területen van alapvető gondunk. Az egyik a passzív táppénz kérdése. Sem szakmai, sem másmilyen értelemben nem vagyunk ebben a dologban megengedők. Nem fogadjuk el azt, hogy hát ez majd meg old valamilyen problémát, amit önök nagyon szégyenlősen próbáltak megnevezni. Önök helyett megnevezem én: önök potenciális táppénzcsalónak tartják a munkanélkülivé vált embert, önök a csalásban közreműködőnek gondolják az orvost, és úgy gondolják, hogy ez a probléma ezzel orvosolható úgy, hogy elvesznek egy, nemcsak a gyógyuláshoz, hanem az élet fenntartásához szükséges pénzt, amit munkával szerzett meg a táppénzre jogosult.