Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4136 passzív táppénz megszüntetését, ami azt jel enti, hogy a biztosítási jogviszony megszűnését követő naptól a biztosítottak már nem lesznek jogosultak táppénzre. Ezt a súlyos intézkedést hatályon kívül helyezésekkel kívánják megoldani. Úgy tesz az előterjesztő, mintha a szolidaritás nem lenne alapérté ke az egészségbiztosításnak. Hát, sajnos, ez is a kormány szemléletét tükrözi. A rendszerbe való beavatkozás azonban további, a kormány által talán nem is kalkulált következményekkel jár, illetve járhat. A passzív táppénz megszüntetése egyben azt is jelent i, jelentheti, hogy a jogviszony megszűnését követő naptól már nemcsak táppénzre, hanem az egészségbiztosítás által finanszírozott egészségügyi szolgáltatásokra sem lesz jogosult az érintett személy. Ez már több mint méltánytalanság. Megfosztja a beteg emb ereket az egészségügyi szolgáltatásoktól, a támogatott gyógyszerellátástól. A törvényjavaslat 1. §a azt az “újítást” akarja meghonosítani, hogy a keresőképtelen betegeket a járóbetegszakrendeléseken soron kívül kell ellátni. Szó sincs arról, hogy a már h elyenként jelenleg is végeláthatatlan várólistákra ez milyen hatással lesz. Sehol nincs utalás semmiféle anyagi vagy egyéb humán többletforrás biztosítására a többletfeladatok ellátása vonatkozásában. A javaslat elméleti síkon óvatosnak tűnik azért, mert e gyrészt a soronkívüliség nem érintené a sürgősségi ellátásokat, és a soron kívüli ellátásokat pedig csak a rendelkezésre álló kapacitások terhére köteles a szakrendelő teljesíteni; ez okénak tűnik. Az más kérdés, hogy a relatív sürgősség megállapítása csak a beteg vizsgálata után derülhet ki, így a vizsgálat nélküli várólistaátrendezés rendkívül komoly, negatív, egészségkárosító következményekkel is járhat. A Semmelweisterv első változata a várólistákkal kapcsolatosan még konkrét adatokat említ, amelyeket a második változatból már elhagytak az alkotói - ki tudja, miért , nevezetesen 36. oldal B.c.18.: “Kézi gyűjtésen és becslésen alapuló számításaink szerint a jelenlegi érdemi várólisták döntő többsége 8,4 milliárd forint rendelkezésre bocsátásával ledolg ozható.” Nos, fentebb már szóltam a több száz milliárd forintos eltékozlásokról, itt csak egy másik viszonyszámot kívánok szembesíteni a 8,4 milliárd forinttal: a miniszterelnök úr testőrsége durván 10 milliárd forintjába kerül a költségvetésnek. Az egészs égügyről szóló másik törvény módosítása: a népegészségügyi fejezet átírása kiválóan alkalmas a direkt és indirekt visszamutogatásra és az intenzív pótcselekvés szimulálására. A törvényjavaslat szerint a népegészségügy csaknem minden problémáját megoldja az egészségmegőrzés kifejezés lecserélése az egészségfejlesztésre és az egészségvédelemre. A nemzeti egészségfejlesztési program likvidálásáról az általános indokolásban a következőket olvashatjuk: a nemzeti egészségfejlesztési program a jog szerint létezik, tényleges program nem áll mögötte, annak ellenére, hogy az Eü. törvény szerint “az ország középtávú fejlesztési stratégiai tervének részét képező nemzeti egészségfejlesztési program az egészségügyi tervezés alapja” - tehát nem a különböző tervek, hanem ez . “A jelen javaslat tartalmazza a nemzeti egészségfejlesztési programnak az egészségügyi törvényből történő törlését, valamint a Nemzeti Egészségügyi Tanácsra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezését.” Az elmúlt hónapok fejleményei alapján sajnos egyértelműnek látszik, hogy a többolvasatú Semmelweisterv, a Széll Kálmánterv és a tervekbe vett különböző szintű kormányzati irányító sóhivatalok mellett, amelyek majd lesznek, egy ilyen középtávú, a kormányzaton számon kérhető stratégiai tervre, koncep cióra a kormányzatnak nincsen szüksége, de szintúgy a Nemzeti Egészségügyi Tanácsra sem, amelynek a feladata a következő, idézem: “A Nemzeti Egészségügyi Tanács alapvetően a kormányzati egészségpolitika kialakításában, az ezzel összefüggő döntések meghozat alában kezdeményező, javaslattevő, véleményező, tanácsadó, a döntések végrehajtása során elemző és értékelő funkciót lát el.” Na, ez úgy látszik, nem kell. A kormánynak nincs szüksége olyan testületre, amely a tárcától függetlenül foglal állást az egészség ügy legfontosabb kérdéseiben. Mint annyi más demokratikus fórum, ez is áldozatul esik a Fidesz hatalmi centralizációjának. Idézet: “A Nemzeti Egészségügyi Tanács tevékenységének a felülvizsgálatát - azt hiszem, ezt képviselőtársam az előbb már mondta - töb bek között a megváltozott kormányzati struktúra és jogszabályi környezet,
