Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
4122 fog változni. Többször szó esett itt a parlamentben is erről, érveltünk mellette, hogy miért jó ez így, és nyilvánvalóan így fogja elfogadni a parlament. Ennél bonyolultabb kérdés a pedagógusok óraszáma. Itt abból kell kiindulni, hogy számításaink szerint az elmúlt nyolc évben közel 100 milliárd forintot vontak ki az oktatásból, a pedagógusok életszínvonala mélyre süllyedt, az oktatás kivérzett. Minden nemzetközi statisztika azt mutatja, hogy nagyon alulfinanszírozott az oktatás. Ez a mérleg egyik serpenyője. A másik pedig az, hogy 80 százalékos államadósságunk van, és az ország legnagyobb ellensége ma az ál lamadósság és a munkanélküliség. Ennek a leküzdése a legelső célunk, miközben az oktatást fejleszteni kell. Nagyon kényes, keskeny az a palló, amin lépkednünk kell annak érdekében, hogy felemelhessük a pedagógusokat, ami pénz nélkül nem megy, másrészt pedi g a költségvetés lyukait is tömködjük, ezért csak egy lassú folyamatról lehet szó. Nem dőlt még el, hogy mikor lehet bevezetni a pedagóguséletpályát. Az oktatásért felelős államtitkárság egyértelmű javaslata az, hogy 2013 szeptemberében. Korábban szerettü k volna, 2014et meg túl későnek tartjuk, attól félünk, hogy addigra annyi romlás lesz, ami miatt már nem lehet megvalósítani. Mi soha nem mondtuk azt, hogy 28 vagy 32 lenne a tanárok óraszáma. Abban a kérdőívben is, amit szétküldtünk az igazgatóknak, az s zerepel, hogy tudnánake egy másfajta munkaidőbeosztást vállalni, amelyben a munka törvénykönyve által előírt kötelező heti munkaidő 80 százalékát az iskolában kellene tölteni, a tanított órák száma viszont ugyanannyi maradna, mint most. Az egy felkavart állóvízben megint csak természetes, hogy mindenféle számok röpködnek. Nem áll szándékunkban felemelni az óraszámokat, ezt én is nagyon helytelennek tartanám, ezért semmiképpen nem tudnám támogatni. Azt viszont igen, hogy miután a gyerekek bent vannak - az általános iskolákban bent is kell hogy maradjanak , a pedagógusok is legyenek ott, ne kelljen minden külön munkáért túlórát fizetni, hiszen a fizetésüket a munkaidejükre és nem csak a megtartott órákra kapják. Ez egy új szemlélet, sokat kell még magyarázn i, hogy mindenki megértse, nem munkatehernövelésről van szó, hanem másfajta munkaelszámolásról, amivel együtt jár a pedagóguséletpályában biztosított magasabb jövedelem is. Hiszem, hogy ez az egész ország érdeke, így a pedagógusoké is. Köszönöm, hogy meg hallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pálffy István képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjábó l: “A munka világának alakítása” címmel. Öné a szó, képviselő úr. PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót napirend előtt, hogy sztrájkok és tiltakozások közepette innen is hangsúlyozzuk: dologidő van, dolgozni kell, mert Magyarországon ezt még mindig nem érti mindenki. Nem értik azt, hogy onnan, ahová kerültünk, ahová három előző kormányzat vezetett bennünket, csak munkával tudunk kijönni, nevezetesen a munkanélküliségből és az adósságcsapdából, mert a növekvő foglalkoztatottság önmagában is növeli a bruttó hazai terméket. Tehát csak a munka segít, semmi más. De sok tízezer életerős, aktív korú ember még mindig nem fogadja el, hogy megváltozott a világ, még mindig azt hiszi, hogy a szocializmusban él. Abban a szocializmusban, ahol teljes foglalkoztatás volt, ami persze nem azt jelentette, hogy mindenkinek volt munkája, hanem azt, hogy mindenkinek volt munkahelye, ezért a munkának nem lehetett becsülete. A munka, ahogy mondták, becsület dolga volt, vagyis becsület dolga volt az, hogy valaki elvégzie a munkáját vagy sem. Az utóbbi húsz esztendőben 1 millió ember tűnt el a munkaerőpiacról, vonult kényszernyugdíjba vagy sokszor rokkantnyugdíjba, sokan segélyen élnek, és az a koráb bi munkamorál, ami akkor megromlott, azóta még tovább romlott.
