Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 6 (95. szám) - Az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - JÁVOR BENEDEK (LMP):
4062 DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! É n szakmai szempontból nem szólnék hozzá a javaslathoz több okból, egyrészt, mert nem az én szakterületem, másrészt pedig azt várom, hogy a gazdasági bizottság valamilyen állást foglaljon, de egypár felvetésre muszáj válaszolni. Az egyik, hogy önök azt mond ják, ez az eljárás nem elegáns. Én azt gondolom, hogy ez erős megszépítése a valóságnak, hiszen a valóság nagyjából úgy foglalható össze, hogy önök hibáztak, önök elaludtak, hiszen ez a problémakör valószínűleg nem derült égből villámcsapásként merült fel, hanem nem vették észre, hogy ezt szabályozni kell, és most így próbálják saját hibájukat helyretenni. De azt tudom mondani, hogy a saját hibájukat jogsértéssel orvosolni annak ellenére nem helyes, hogy valójában az előterjesztés még akár lehet jó is. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor önök Házszabálytól eltéréssel alkotmányt tudtak módosítani, az Országos Választási Bizottságot tudták megváltoztatni egyetlen nap alatt, akkor nem feltétlenül kéne ezzel az eszközzel élni. Ez az eljárás tehát nem nem elegáns, h anem ez az eljárás házszabálysértő és jogszabálysértő, márpedig én úgy hiszem, hogy ha az Országgyűlés nem tartja be a Házszabályt, és nem tartja be a jogszabályokat, akkor az elvi kérdés, nem elegancia, vagy nem elegancia kérdése, és még csak nem is haszn osság vagy haszontalanság kérdése, hanem egy elvi kérdés. Én úgy hiszem, hogy ha elvárjuk az állampolgároktól, hogy a jogszabályokat megtartsák, és joggal mondjuk azt, hogy nem kifogás egy állampolgár részéről, hogy ugyan jogsértést követtem el, de hát más ként nem ment, másként nem tudtam megoldani ezt a problémát, akkor az Országgyűlés is tartsa magát ehhez a logikához, és bizony tartsa be a Házszabályt és a jogszabályokat. Én úgy gondolom, hogy ez egy elvi és tartalmi kérdés, és messze nem formai, ahogy ö nök ezt be próbálják állítani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A következő hatperces időkeret Jávor Benedek képviselő úré, LMP. JÁVOR BENEDEK (LMP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársa im! Az, ami itt ma történik ezzel a módosítással, az abszolút humornak az a kategóriája, hogy akár felhőtlenül szórakozhatnánk is, ha nem Magyarország energiabiztonsága és a háztartások energiakiadásai lennének terítéken. A módszer, ahogy beterjesztésre ke rült ez a villamosenergiatörvényt és gáztörvényt módosító javaslat, erről sok szó esett, egész egyszerűen minősíthetetlen. El kell hogy mondjam, és nagyon sajnálom, hogy Kósa képviselőtársam, illetve Bencsik államtitkár úr nincs itt, mert az ő felszólalás ukra is szeretnék reagálni. Korántsem érte meglepetésként a kormányt, legkevésbé Kósa képviselőtársamat, ugyanis az a július 1jei határidő, amikorra rendbe kell tenni a KÁTszabályozást, ez annak köszönhető, hogy Kósa képviselőtársam decemberben benyújtot t egy módosító indítványt a parlamentben, amelyet a parlament volt szíves megszavazni, és ez a törvény július 1jével jogalkotási kötelezettséget állított a parlament elé. (Dr. Schiffer András tapsol.) Tehát az, hogy a kormányoldal most arra hivatkozik, ho gy gyorsan, július 1jéig valamit kell csinálni, gyakorlatilag fogalma sincs, hogy milyen jogalkotási lépéseket tett néhány hónappal ezelőtt. Egész egyszerűen nonszensz, ami itt történik. Bencsik államtitkár úr erről pontosan ugyanolyan jól értesült, hogy mi történt a 1941. számú törvénymódosító javaslattal, őt sem érhette meglepetésként ez a helyzet, amelybe belekerültünk. Azt mondta Kósa képviselőtársam, hogy a KÁTrendszerről társadalmi egyeztetés folyik hónapok óta. Semmiféle társadalmi egyeztetés nem f olyik hónapok óta, színfalak mögötti alkudozás folyt a KÁTrendszerről Kósa képviselőtársam, Lázár képviselőtársam és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium között, amiről semmiféle információ nem szivárgott ki sem a parlamenti képviselők, sem a nyilvánosság s zámára, csak azt láttuk, hogy egy olyan jogalkotási ámokfutás zajlik az energiapolitika területén, amely már mostanra sok tíz milliárd forint kárt okozott Magyarországnak
