Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 6 (95. szám) - Az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
4060 Vagy jogosan hivatkozhatunk Házszabályra és minden olyan eljárási, technikai problémára, ami persze az 1,8 millió embert nem foglalkoztatja különösen, amikor a 40 százalékkal magasabb távhőszámlát megkapja. Ellenben, gondolom, nem szükséges senkinek sem nagyon nagy fantázia ahhoz, hogy ha az őszi ön kormányzati 40 százalékos távhőáremelés bekövetkezik, akkor mit hallgattunk volna az ellenzéktől a parlamentben. Ebben az esetben tehát teljesen nyilvánvaló, hogy reménytelen, miután 15ig ennek a törvénynek nemcsak meg kell lenni, hanem ki kell hirdetni é s be is kell jelentkezni az energiahivatalnál a szolgáltatóknak, tehát nincs olyan eljárása a Házszabálynak, amikor ez kialakult, hogy ezt meg tudtuk volna tenni. Önöknek egyébként igazuk van, az eljárási problémákat nem menti az, hogy most számtalan példá t lehetne idézni azzal kapcsolatban, hogy önök is hogyan éltek hasonló eszközökkel. Mégis azt szeretném kérni annak az 1,8 millió embernek a nevében, akiket ez nagyonnagyon súlyosan érintene, hogy támogassák ezt a javaslatot. Mondják el természetesen, hog y az eljárási kifogásaik jogosak lehetnek, hogy adott esetben ez az eljárás nem elegáns, hogy nem lenne baj, ha a magyar parlament egyébként ezeknek a problémáknak az elkerülésére akár a Házszabály megfelelő módosításával kitalálna olyan eljárást, ami most nincs, és akkor majd arról tudunk vitatkozni, hogy ilyen rendkívüli helyzetekben mi a teendő. (20.20) De ne haragudjanak, a polgármester kollégáimat kérdezzék meg, egyébként az önök párttársait, hogy mit választanának: egy jogi szempontból teljesen strikt eljárást 40 százalékos távhőáremeléssel, vagy egy jogi szempontból kifogásolható eljárást, de egyébként van esély arra, hogy azok az emberek, akik már most is rendkívül nehezen fizetik a távhőszolgáltatás árát, ne fizessenek 40 százalékkal többet. Nagy di lemma ez. Én mégis arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot. Az elegancia nagyon fontos, de az elegancián túlmenően mégiscsak azért kell hogy gondolkodjunk közösen, hogy ennek a 600 ezer, távhővel rendelkező fogyasztói helyn ek a problémáját is megoldjuk. Ráadásul, kedves képviselőtársaim, akkor, amikor az egész helyzet elindult, az úgynevezett kapcsolt áramtermelői árrendszerrel, ezzel az ominózus KÁTos rendszerrel, akkor azt a helyzetet alakítottuk ki - és ebben nem a Fides z a felelős , hogy az elmúlt időszakban durván az MVM potenciális bevételéből áttoltunk 200 milliárd forintnyi pénzt mindenfajta olyan energetikai vállalkozásnak, amelyek egyébként energetikai szempontból rendkívül vitatható eredményt érnek el, mert persz e a zöldenergiatermelésben én is támogatnám egyébként parlamenti képviselőtársaimat. De azt ne nevezzék zöldenergiatermelésnek meg megújulónak, hogy felállítottak 162 ilyen gépet, erőművi gépet, és ebből egyébként száznak semmi köze nincs a megújuló ener giaforrásokhoz, mert primér földgázt állít elő, energetikai szempontból katasztrofális gázmotorokkal! Egy időben, amikor ez a rendszer tombolt, ha akkor eldobtunk egy követ, tíz esetből hatszor gázmotoros vállalkozót talált el a parlament környékén, mert m indenki rárabolt erre a végtelenül igazságtalan és rossz rendszerre. Kétfajta oldalról is szorít a cipő. Ad egy: ez a KÁTrendszer rossz. Az MVMből, a közös vagyonból szivattyúzza át a pénzt - eddig 200 milliárd forintot összességében, és ez nem is összeh asonlító áron van, hanem nominálisan - a magánvállalkozásoknak. Lehet ezt csinálni, de akkor miért asszisztálunk ahhoz, hogy továbbra is kifosszuk a magyar állam vagyonát ezzel az üggyel? Ráadásul szeretnénk közvetlenül a fogyasztókat elérni ezzel a támoga tással, mert a másik a gázmotoros vállalkozók zsebébe juttatta a támogatást. Azt szeretném kérni tehát összességében, kedves képviselőtársak, hogy támogassák ezt a módosítást, elegancia ide vagy oda. S ha majd valóban akarunk megoldást találni és nem csak a kifogásokat, akkor egy házszabályvitában pedig teremtsük meg azt a lehetőséget, hogy ilyen helyzetekben a magyar parlament keze ne legyen megkötve, még akkor sem, ha mondjuk, valaki azt mondja, hogy igen, de a kormány is jobban ütemezhetné a dolgát, vagy a parlament is előrehozhatná,
