Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság felállításáról szóló ország... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz):
3948 Kaba esetében még nem volt szabályozva az, hogy a kártérítésből, a kompenzációból mennyi az, ami a termelőknek jár. Ebben a magyar kormány azt tudta elérni, hogy európai szinten a legmagasabb arány, a le gmagasabb összeg jutott a termelőknek. Utána, a reform következő szakaszában pedig azzal lehetett operálni, ezzel a bizonyos 7 eurós + 4 eurós nemzeti kiegészítéssel, a 7 eurós európai uniós támogatással arra rávenni a cukortermelőket, hogy a kalkulációban , amikor ők kiszámolták, hogy mennyi pénzt kapnak azért, ha felhagynak a termeléssel, és mennyit kapnak akkor, hogyha folytatják a termelést, abba a fontos közgazdasági egyenletbe, amit minden termelő akkor fölállított magának, számolják bele, kalkulálják bele ezt a 7+4 eurót. Itt egy apró momentumra hívnám fel a figyelmüket, hogy sajnos az európai uniós 7 euró a SAPSboríték keretében Magyarországon szétosztásra került. Ennek ellenére és emiatt mondta azt a kormány, hogy ezt is még nemzeti támogatásból haj landó kiegészíteni. Akkor sem volt könnyű költségvetési helyzetben az ország, de mindent igyekezett megtenni a kormány annak érdekében, hogy olyan helyzetet teremtsen, olyan érdekeltségi viszonyokat teremtsen az EUs szabályozás adta keretek és lehetőségek között, ami lehetővé teszi és arra sarkallja elsősorban a termelőket, hogy termeljenek. Ugyanakkor látni kell, hogy a gyárak tulajdonosai is elsősorban abba az irányba motiválták az eseményeket, és elsősorban abban az irányban alakították az eseményeket, hogy ők maguk hozzá tudjanak jutni a rájuk jutó európai uniós támogatáshoz. Ennek pedig a gyökere, mint korábban már kifejtettem, és a bizottság keretei között még azt hiszem, hogy lesz alkalmam kifejteni, a privatizációban, az elhibázott, elszúrt privatiz ációban keresendő. Összességében és lezárva, ahogy már utaltam is rá, a Magyar Szocialista Párt részt fog venni ebben a vitában, részt fog venni ebben a vizsgálóbizottságban. Arra kérjük és azt javasoljuk a kormánypártoknak, hogy ez egy valós vizsgálat leg yen, egy tényeken alapuló vizsgálat legyen, egy olyan vizsgálat legyen, amiből esetlegesen olyan következtetések származhatnak, hogy mit tudunk tenni a helyzet reparálása érdekében, mert abban az alapigazságban, azt hiszem, hogy nincsen vita, hogy sokkal j obban lenne, ha a magyar vidéket szolgálná egy olyan élelmiszergazdaság, egy olyan élelmiszervertikum, amiben a termelői befolyás a mainál sokkal nagyobb lenne, lehetőleg és remélhetőleg tulajdonosi módon, de ha nem úgy, akkor más ágon, de egy sokkal érd emibb, a mainál sokkal érdemibb termelői befolyás legyen ebben. Minden olyan agrárpolitikai törekvést, ami ebbe az irányba mutat, támogatni fogunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Kupcsok Lajos képviselő úr következik , Fidesz. DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A hazai cukoripar története a nemzeti vagyon és az ipari kultúra elherdálásának látlelete. A döntéshozók felszínességének és a tulajdonos állam ér dektelenségének egyaránt része volt abban, hogy a magyar cukoripar majdhogynem ölébe hullott a rendszerváltás után megjelenő külföldi befektetőknek. A rendszerváltás előtt hazánknak 12 cukorgyára volt, és összesen több mint évi félmillió tonna cukrot állít ott elő. Az érvényes uniós kvóták szerint mindössze 105 ezer tonna cukrot állíthat elő Magyarország egyetlen külföldi tulajdonban lévő cukorgyára, a kaposvári. Ezzel sajnos a saját fogyasztásunknak is csak az egyharmadát vagyunk képesek fedezni, a fennmara dó kétharmadot importálnunk kell. A kaposvári Koronás még mindig jobb választás az importtermékeknél, hiszen a gyártás hazai alapanyagokra épül. Ki kell mondani, hogy a hazai cukoripar megszűnése nem a termelők hibája, mert ők a végsőkig küzdöttek a cukorr épatermelés folytatásáért. Parlamenti vizsgálóbizottság felállítására van szükség, hogy megtudjuk, mi történt cukorgyárainkkal, miért adtuk vissza a cukorkvóta 75 százalékát Brüsszelnek. Szerencs, Kaba, Selyp, Hatvan, Petőháza, Szolnok és folytathatnánk a sort, a bezárt cukorgyárak mementói. Ezek a települések mesélhetnének arról, hogy a gyárbezárás nemcsak a dolgozókat, a répatermelőket érinti,
