Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság felállításáról szóló ország... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz):
3945 Azt hiszem, a cukoriparral kapcsolatos folyamat bizonyos fontos általánosítható tapasztalatokkal is fog szolgálni, és érdemes lesz tovább vizsgálódnunk, és az egész élelmiszeripar elvesztésének a problémáját is majd napirendre tűzni, hiszen az a katasztrófa, ami a mezőgazdaság körül bekövetkezett, és az élelmiszerbiztonságunk amilyen állapotba jutott, az nagyrészt azzal függ össze, hogy ami az élelmiszeriparunkkal és az élelmiszerkereskedelmünk elvesztésével k apcsolatban történt. Még egyszer szeretném jelezni: a kormány és a tárca különösen üdvözli a parlamenti vizsgálóbizottság felállítását, és minden segítséget meg fog adni az információkkal és minden egyéb módon, hogy végre világosan lássunk ebben a hazaárul ási folyamatban. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Jobbik padsoraiban.) (23.10) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Győrffy Balázs képviselő úr, Fidesz. GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem röviden indokolni, hogy az én meglátásom szerint miért van szükség erre a vizsgálóbizottságra. Néhány adattal kezdeném az érveim alátámasztását. Egy hajdan volt cukorrépatermelő környékről származom, Pápa környékéről, ami ugyan földrajzilag nem Veszprém megye, hanem inkább a kisalföldi régió, a mi valóban egy komoly cukoripari központ volt, hiszen két jelentősebb cukorgyár is megtalálható volt azon a környéken. Veszprém megyei adatokat tudok mondani: hajdanán 10001200 hektáron termeltek cukorrépát azon a területen. Közölném a mostani adatokat: 3 540 hektár közé tehető az, ami most cukorrépával bevetett. Ez - nem túl nehéz számítás - 3 százaléka a korábbi mennyiségnek, tehát ez egy 97 százalékos visszaesés. Mindössze két családi gazdálkodó az, aki ezzel a növénnyel foglalkozik. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy mi a véleményük, hogy látják ezt az elmúlt időszakban történt negatív folyamatot, egyáltalán hogy élik meg ezt a cukorrépatörténetet, egyikőjük így nyilatkozott, idézném: machinált növény. Azt gondolom, ebben nagyon sok minden benne foglaltat ik, és ez egy eszenciája annak, ami miatt mindenképpen szükséges megvizsgálni, hogy itt mik történtek. Ez a növény hajdan nagy jövedelmet termelt. Volt, amikor 14 ezer forintot kaptak a gazdák tonnájáért. Itt egy kitekintést kell tenni, mert nyilván ez egy elég nagy rizikójú, nagy tőkeigényű növény, tehát nyilván, mint ahogyan a gazdaság más területein, itt is vizsgálják a gazdák, hogy nagyobb rizikót csak nagyobb jövedelem elérése mellett vállalnak be. Akkoriban a kukorica tonnájáért 18 ezer forintot adtak , és nyilván, ha a termésátlagokat, mondjuk 810 tonnát a répa 5070 tonnás terméseredményével összevetünk, akkor ez egy komoly különbség. Erre aztán rá is ugrott egy nagy lobbicsoport, hívhatnám maffiának is, amik aztán kvótákkal és különösen a kártalanít ásokkal elég szépen tudtak sáfárkodni. Itt azért nyilván nem ártott némi információ, hogy hogyan tudnak ezzel jelentős anyagi hasznot húzni. Ma már nem ilyen jó a répa helyzete, ennek a termelése - nagyrészt az államtitkár úr által elmondottak miatt - viss zaszorult, azonban a termelése stratégiai kérdés. Jelenleg a fogyasztásunk nagy részét importáljuk, ami azon kívül, hogy komoly nemzetbiztonsági kockázat is - ha használhatom ezt a talán kicsit túlzó kifejezést , azt is tudomásul kell venni, hogy ezzel a mostani helyzettel és a korábbi rossz döntések következtében évente körülbelül 30 milliárd forintot lapátolunk ki az országból, körülbelül ekkora értékben importálunk cukrot. Aztán a kaotikus helyzet odáig megy, hogy az egyébként bezárt petőházi üzem cukor tárolóit használják a kaposváriak, tehát nem is értjük, hogy miért történt ennek a bezárása. Azt mondanám, rövidre zárva mondandómat, nagyon természetes és jogos igény az mind a gazdálkodók, mind a társadalom részéről, hogy tisztán lássunk ebben a helyzetb en, és valóban kivizsgáljuk, hogy ha van, márpedig meggyőződésem, hogy van ennek a szégyennek felelőse, és kideríthető, hogy milyen érdekek mentén és miért születtek ezek a nagyon rossz döntések, akkor ezekre a kérdésekre választ kell kapnunk. Ennek pedig talán az egyik legtermészetesebb módja egy
