Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek az alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tör... - DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3457 Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoklatát folytatja Nagy Kálmán képviselő úr, aki a helyéről mondja el felszólalását. Parancsoljon, képviselő úr! DR. NAGY KÁLMÁN , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ezzel kapcsolatos vita egy egészen különleges sajátossággal bír, ez az egyén, a társadalom és az állam közötti viszony, és az, hogy az egyénnek milyenfajta képzete van arról a felelősségről, amellyel a társadal om bír feléje. Erre, mielőtt a konkrét kérdésről beszélnék, elmondanék egy történetet. Vagy két éve jelentkezett nálam egy fiatalember, akit előtte tíz évvel kezeltem leukémiával. Utána a kezelés végén csontvelőátültetés történt, és azt mondta nekem, hogy rokkantnyugdíjba szeretne menni. Mondom: miért akarsz rokkantnyugdíjba menni, hiszen teljesen egészséges vagy? Azt mondta, hogy azért, mert egy kis gazdaságot nyitottunk, és valami stabilitás kellene ahhoz, hogy ez a gazdaság jól megálljon a lábán, és err e a rokkantnyugdíj kiválóan alkalmas lenne. Mondtam neki: fiam, ha kapnék tőled egy pofont, átesnék az utca másik oldalára. Miért akarsz te rokkantnyugdíjba vonulni, amikor először 10 millió forintért kezelt ki a társadalombiztosítás a leukémiádból, és utá na 25 millió forintot adott neked a csontvelőátültetéssel, és te úgy gondolod, hogy ez a pénz az égből hullott le? Tehát a nyugdíj értelmezése a magyar társadalom számára egy elég furcsa kérdés, és ez nem tudatosult az emberekben. Éppen ezért én megpróbál om tudatosítani, mégpedig azt, hogy mit jelent a nyugdíj. A nyugdíj szó általánosságban egy ledolgozott élet, bizonyos kor után járó ellátás. Tehát szó nincsen arról, hogy valakinek automatikusan korábban bármikor folyósítsanak valamifajta nyugdíjat; minde nfajta egyéb jellegű előrehozott nyugdíjba vonulás egy társadalmi megállapodás része, mert nincsen mögötte tartalom, azaz nincsen mögötte járulékbefizetés. Ha végignézi az ember a fegyveres erők esetében, hogy kik szerezhetnek ilyen jogosultságot: akik leg alább 25 év szolgálati idővel rendelkeznek, katonai szolgálatra egészségügyi okokból alkalmatlanná váltak, és munkaképességcsökkenésük mértéke legalább a 67 százalékot eléri, ekkor a katona korára és szerzett szolgálati idejére tekintet nélkül nyugdíjjogo sult. Nyugdíjjogosult: akik szolgálatteljesítés során szerzett sérülés, foglalkozási ártalom miatt munkaképességcsökkenést szenvednek el, nyugdíjkorhatár nincs. Ez a társadalmi megállapodás alapja. Most felolvasom önöknek, hogy más országokban a rendvédel mi szervezeteknél, így a katonaságnál milyen nyugdíjkorhatárok vannak, az előzőekben ez felmerült. Hollandiában a korai nyugdíjkorhatár 60 év, és a nyugdíjat a védelmi minisztérium finanszírozza. Lengyelországban 29 év szolgálati viszony, függetlenül az ál talános nyugdíjrendszertől, és a finanszírozást az állam végzi. Csehországban az aktív szolgálat 65, illetve nők esetében 62 évig tarthat. Belgiumban 40 évesen hagyhatja ott a katonaságot valaki, de csak 65 éves korban kapja meg a nyugellátást. A tábornoko kat kivéve 56 évesen mindenki elmehet nyugdíjba. Németországban a tiszthelyettes 51 év után, a százados 55 év után, az őrnagy 57 év után, az ezredes 63 év után mehet nyugdíjba. Tehát mi a nyugdíj akkor ezekben az esetekben? A nyugdíj ezekben az esetekben n em más, mint egy megállapodás az állammal, hiszen alapjában véve egy speciális munkát végeznek el, és ez a speciális munka az indoka annak, hogy korábban nyugdíjba vonulhatnak. De felolvasok ezzel kapcsolatosan egy véleményt, ami szintén egy kiszolgált kat onától, illetve egy korábban nyugdíjba vonuló katonának a szájából való. “Egy életre léptünk erre a hivatásra, és ha kikerülünk a rendszerből, de ez alapján kapunk pénzbeli ellátást, most nyugdíjnak nevezve, akkor nem bújhatunk ki az alól sem, hogy adott e setben számoljon személyünkkel a szervezet és rajta keresztül az állam.” Mi történik most? Számol a személyükkel a szervezet és rajta keresztül az állam. Vissza kell jönniük, el kell végezniük azt a munkát, amelyikre most a jelenlegi rendvédelem abban a lé tszámban olyan színvonalon nem képes, mint ha ők visszajönnek dolgozni, és együttesen végzik el a munkát. És hogy befejezzem, mármint annak a gondolatát, aki elmondta ezt a pár mondatot: ezért etikusan nem lehet tiltakozni azért, ha munkánkra újra igényt t art az állam.
