Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek az alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tör... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3440 hiszen abból személyi jövedelemadót nem fizet utána, akkor melyiket fogja válasz tani, a 180 nettót vagy a 250 bruttót? Nyilvánvalóan az volt a legnagyobb hiba a korábbi nyolc év MSZPs politikájában, és azért kerül ez nekünk 50 milliárd forintba évente, mert erre ösztönözték a rendvédelmi szervekben dolgozókat, hogy menjenek nyugdíjba , hiszen akár magasabb jövedelemre is szert tehetnek. Ez volt az az iszonyatosan hibás rendszer, amely mind a rendőrséget nehéz helyzetbe hozta, mind a nyugdíjkasszát. Azt hiszem, Harangozó képviselő úr - az előbb itt volt, és itt is van még most is - el i s ismerte a tegnapi nap során, hogy erre az MSZPkormány alatt igencsak erőteljes lépések voltak, hogy fegyveres és rendvédelmi dolgozók tömegével hagyják el ezt a pályát, hiszen ő is elismerte, hogy a haderőreform személyzeti intézkedései, a rendőrség és a határőrség integrációja sok ezer hivatásost tett létszámon felülivé. Magyarul, magukat a jogszabályokat, a különböző keretszámokat úgy alakították, hogy ők létszámon felüliek legyenek, az átszervezésekkor nagyonnagyon sok, 25 éves szolgálati viszonnyal rendelkező embert ők küldtek el nyugdíjba, ők ösztönözték őket arra, hogy elvonuljanak, és ne a rendvédelmi szervekben teljesítsenek szolgálatot. Mint az ma itt már elhangzott, 30 ezer rendőr teljesít szolgálatot ma Magyarországon, és ehhez képest 28 267 5 7 év alatti, korábban rendvédelmi szerveknél, tehát vám- és pénzügyőrségnél, tűzoltóságnál, rendőrségnél, határőrségnél vagy büntetésvégrehajtásnál dolgozó ember van, aki egy ilyen szolgálati, 57 év alatti korkedvezményes, korengedményes nyugdíjban van mo st. Ha tehát valóban javítani akarunk - és azt hiszem, hogy ebben is többen egyetértünk - a közbiztonság helyzetén Magyarországon, és nyilvánvalóan ehhez valamelyest több emberre van szükség, akik a közbiztonság területén, a rendvédelem területén dolgoznak , ezek nyilvánvalóan nem mind a par excellence rendőri munkát jelentik, hanem annak nyilván sok egyéb kisegítő tevékenységét, akkor ösztönöznünk kell ezeket az embereket arra, hogy minél többen visszatérjenek a munka világába, minél többen itt legyenek köz öttünk, és minél többen dolgozzanak a rendvédelem területén. Biztos vagyok benne, hogy különféle közrendvédelmi feladatokra 20 ezer emberrel többet tudunk majd mozgósítani a következő években, ami összevetve a 30 ezer fős rendőri létszámmal, úgy érzem, azo k számára, akik a közbiztonságot zászlajukra tűzik, ez egyértelmű eredmény, és nem utasíthatják el ezt a javaslatot. De biztos vagyok benne, hogy a közbiztonságot minden itt ülő fontosnak tartja, és ezt egy lehetőségnek is - nyilván úgy, hogy az ő számukra ez ne jelentsen életszínvonalcsökkenést, és nyilvánvalóan úgy, hogy akik valóban képtelenek a munkavégzésre, azokat nem szabad visszahívni a munkavégzés világába. De nyilvánvalóan látható, hogy itt csak annyi változás lesz az emberek döntő többségének te kintetében, hogy ugyanazokat az állami forrásból származó jövedelmeket kapják meg, csak szimmetrikusabbá válik a viszony. Hiszen munkaképes korú emberektől, életerős, tettre kész emberektől valamiféle munkavégzést fog az állam ezért cserébe várni, szemben azzal, hogy mennyi embert üldöztek el vagy tettek érdekeltté abban az elmúlt nyolc évben, hogy passzív állományba, nyugdíjas állományba vonuljon. (Móring József Attilát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.) A közbiztonság mellett a másik fontos sz empont szerintem ennél a javaslatnál a társadalmi igazságosság, az, hogy negyvenesötvenes éveikben járó, életerős emberek ne lehessenek Magyarországon úgy nyugdíjasok, hogy ez a 180 ezer forintos átlagnyugdíj, azt hiszem, igencsak kiemelkedő. Talán ők sem akarnak annyira tétlenül tevékenykedni, és sok esetben nem is tétlenek, hiszen mindemellett munkát vállalnak, és ugyanolyan vagy hasonló tevékenységet végeznek, mint a nyugdíjba vonulásuk előtt, mondjuk, akár biztonsági őri vagy másfajta munkát, hiszen eg észségesek, munkaképesek. De akkor kérdem én, hogy miért fizet nekik az állam ilyen nyugdíjat, miért nem kérjük mi őket, hogy dolgozzanak, és különféle közrendvédelmi feladatot lássanak el ezért. Azt mondhatom tehát összegzésként, hogy ez mindenképpen a ny ugdíjasok érdekét szolgálja olyan szempontból, hogy a nyugdíjkassza fenntarthatóságát, a nyugdíjak értékállóságát szolgálja, hiszen ha a nyugdíjkassza fizetőképes marad, akkor ezáltal a mostani nyugdíjasoknak az ellátásai, a valóban rokkantsági nyugellátás ra jogosultak ellátásai, a valóban valamilyen korkedvezményes vagy egyéb indokból nyugellátásra jogosultak juttatásai sokkal nagyobb biztonságban lesznek. A
