Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A világörökségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÖDECS BARNA (Jobbik):
3413 tovább. Ezek az értékek jelenleg is meglévő védett értékeink, amelyek viszont a világ közvéleménye számára nem kellően ismertek. A törvény a kultúráért felelős min iszter számára feladatként tartalmazza ezen várományos helyszínek kiválasztását, bejelentését a központhoz, illetőleg aziránti intézkedéseit, hogy ezekből aztán valós világörökségi védettség legyen. A kultúráért felelős miniszternek ebben a törvényben reng eteg egyszemélyes feladata lett, és ez részben köszönhető annak a számunkra azért nem teljesen világos koncepciónak, amellyel a kormányzat felül kívánja vizsgálni egy sor szakmai bizottság létjogosultságát és szerepét, és ennek esett áldozatul ezen törvény tervezetben a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága. A Jobbikfrakció úgy gondolja, hogy ezt a működő és megfelelő szakmai háttérrel rendelkező bizottságot meg kellene tartani, ezért egyik módosító indítványunkban ezt visszaemelnénk a törvénybe. Annál is inkább, mert a bizottság működését teljesen jól, világosan és alátámasztott módon egy NKÖMrendelet 1999ből pontosan szabályozza. Magyarán szólva: ezzel kapcsolatban különösebb jogalkotási feladat nincsen, pusztán e rendeletet kellene megtartani, és adott esetben, ha a magyar kormánynak szándékában áll ezt a struktúrát a későbbiekben fölülvizsgálni, akkor egy egymondatos későbbi törvénymódosítással is meg lehetne teremteni az új struktúrára történő átállást; viszont nem gondoljuk azt, hogy a minisztert kel lene minden olyan feladattal is leterhelni, amit jelenleg ez az igencsak neves szakemberekből álló grémium ellát. Annál is inkább így van ez, mert ezáltal igazából az intézményes részvétele kérdőjelező dik meg olyan szervezeteknek, amelyek ezen bizottság tagjait delegálják, és adott esetben nem közvetlenül a kormányzati szervekhez kapcsolódnak. Gondolok itt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökére, aki ennek a bizottságnak ügyvezető elnöke, vagy gond olhatunk a Magyar UNESCO Bizottság vagy a Magyar Tudományos Akadémia által delegált tagokra. A törvénytervezet számos kötelezettséget ír elő azoknak a szervezeteknek, személyeknek, intézményeknek, amelyek ezen jogszabály működtetésében, a kulturális öröksé g védelmében, a világörökség védelmében szereppel bírnak és közreműködnek. Ugyanakkor hiányoljuk a törvénytervezetből azok együttműködési kötelezettségét, akik közvetlenül nem érdekeltek a kulturális örökség fenntartásában, azaz nem közreműködők, viszont a z adott területen jelen vannak, gazdálkodnak, élnek, bármilyen más tevékenységet folytatnak. (11.50) Ugyan tudjuk azt, hogy ez a törvénytervezet önmagában nem szankcionál, inkább egy olyan jogalkotásról van szó, amely lehetőségeket és jogokat teremt, ugyan akkor fontosnak tartanánk annak hangsúlyozását, hogy azok is, akik ebben a folyamatban nem vesznek részt, együttműködésre kötelezettek. Nyilvánvalóan az együttműködés megtagadása adott esetben más jogszabályokban foglalt szankcionálási kötelezettséget vonh at maga után. Hasonlóképpen, és ezt több módosító indítványban is taglaljuk, egy kicsit problémás számunkra, hogy a tervezetben rengeteg helyen szerepel a “fejlesztés” szó. A világörökség, a természeti és kulturális örökségek védelme elsődlegesen azok megó vását, fenntartását, rekonstrukcióját, a jövő számára való megőrzését jelenti. Ez nem összekeverendő például a bemutatásukat szolgáló létesítmények kialakításával és az ehhez kapcsolódó fejlesztésekkel. Ilyen értelemben a megközelítés, a bemutatás önmagába n magába foglalja azokat a fejlesztési szükségleteket, amelyek ezekhez közvetlenül kapcsolódnak. Ezért nehezen tudjuk értelmezni azt mind a kezelési terv feladatainak meghatározásánál, mind a finanszírozásnál, hogy a törvény pontosan mit is ért fejlesztés alatt. Mindenképpen szeretnénk elkerülni azt, hogy a jogszabályt alkalmazó bármely szereplő ezt félreértelmezve, olyan pályázatokkal próbálkozzon, amelyek az adott terület, mondjuk úgy, a kulturális vagy világörökség védelmével nem összeegyeztethető terüle tfejlesztését jelentenék. Ezért célszerűbbnek tartanánk a törvényben egyértelműen a megőrzés, fenntartás és rekonstrukció kifejezéseket használni fejlesztés helyett.
