Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 16 (91. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3264 Kicsit furc sállom, hogy ön a közigazgatás szétveréséről és hitelességről beszél, kiszámíthatóságról beszél. Önök beszélnek kiszámíthatóságról, akik 2006ban ötéves adócsökkentési programot fogadtak el, majd a parlament első ülésén utána azt el is törölték, mintha ez nem is lett volna ígéret. Ön beszél arról, hogy a közigazgatás rendszere nem megfelelően működik, miközben önnel talán egy padsorban vagy kicsit hátrébb ülő Gyurcsány Ferenc épp évértékelő beszédében fejezte ki elismerését, hogy a kormánynak mennyire jó ja vaslata volt, amit ő is támogat, hogy fölállítottuk megyénként a kormányhivatalokat. Furcsállom, hogy nem egyeztetnek erről - úgy látszik - házon belül, frakción belül, hogy a közigazgatás legfontosabb kérdése ez, 1962 vagy a '89es rendszerváltás után a l egfontosabb közigazgatási átszervezési intézkedés ez volt. Erről ennyire különböző véleménye van az MSZPfrakció tagjainak. Bár lehet, hogy Gyurcsány Ferenc most a pártjában csinálja azt, amit az országban előtte soksok évig. Nos, há t ez a legfontosabb intézkedés, én is így látom, képviselő úr, hogy 14 korábbi hivatalból, mely a szétaprózódott közigazgatás jellemzője volt területi, megyei szinten, immáron egy kormányhivatal van, és ön azt az apró pici dolgot elfelejtette megemlíteni a felszólalásában, hogy mindemellett létrejött 100 darab kormányablak is 29 különböző helyen az országban, ahol pontosan az ügyfélközpontúság a legfontosabb szempont. Míg önök eddig magukban a hivatali épületekben, különböző szakhatóságokban fogadták az ügy feleket, az új kormányzat igencsak nagyot lépett ebben, hiszen a kormányablakokban 14féle hivatal ügyeit indíthatják el, de minden más kérdésben is tájékoztatást kaphatnak az állampolgárok. Ügyfélközpontúságra, azt hiszem, ez igencsak jó példa. Ön politik ai irányításról, politikai tisztogatásról beszél akkor, amikor mindösszesen 850 köztisztviselő, kormánytisztviselő került felmentésre a kormányváltást követő hónapokban, a tavalyi év során. Ezzel szemben az önök kormányzása idején, 2006ban 14 ezer kormány tisztviselőt mentettek föl, 850 kontra 14 ezer, nem tudom, akkor milyen önkritikával kellene hogy éljen az MSZP, hogyha ezt a két számot, amelyek teljesen egyértelműek és nehéz velük vitatkozni, ezeket egymás mellé állítjuk. Úgy érzem, sokkal inkább egyért elmű, hogy az MSZP mit végzett a közigazgatással kapcsolatban. De hát 2006ban nemcsak a 14 ezres elbocsátás, hanem a 2006. évi LVII. törvény, na ez volt az, ami a közigazgatásnak véget vetett, tisztelt képviselő úr, amit ön is és a frakciótársai is - akko r még jóval többen voltak - elfogadtak, és az egész közigazgatásra ráerőltettek. Ez szüntette meg a közigazgatási államtitkárokat, ez szüntette meg a helyettes államtitkárokat, és helyettük a politikai ciklus időtartamára kinevezett szakállamtitkárokat ült etett a közigazgatás vezető posztjaiba. Jól látható, hogy míg a közigazgatási vezetőknek túlnyúlik a mandátuma az egyes kormányzati ciklusokon, önök ezeket mind kirúgták, és mindegyik helyére olyat ültettek, akiknek pontosan a választásokig, a politikai ve zetők mandátumának lejártáig tart csak a mandátuma. Ők voltak a szakállamtitkárok, nekik szűnt meg tavaly tavasszal a mandátumuk. Önök ezzel a törvénnyel verték szét 6 évvel ezelőtt a közigazgatást. A mi javaslatunk ezzel szemben azt kínálja a kormánytiszt viselőknek, hogy egész életükön keresztül dolgozhassanak a közigazgatásban, s nyilvánvalóan, hogy a társadalomnak a jó közigazgatásba vetett bizalmát megőrizzük, ehhez szükség van arra, hogy szakmai értékek alapján, ha valaki nem megfelelő, akkor az ne mar adjon bent. Nem azért, mert vele szemben valamiféle olyan elvárásunk van, ami teljesíthetetlen, hanem egész egyszerűen az egész közigazgatás tekintélyét és az államba vetett bizalmat kell hogy megóvjuk. Az, amit ön itt a legfőbb kritikaként mondott, hogy m i az az elvárás, amit mi nem fogalmaztunk meg a kormánytisztviselőkkel szemben, a törvénynek az ön által leginkább kifogásolt részét felolvasom, hogy mi is kell pontosan a kormánytisztviselőknek a magatartása legyen: “A vezető által meghatározott szakmai é rtékek iránti elkötelezettség, a vezetőkkel és a saját munkatársaikkal való alkotó együttműködés, a szakmai elhivatottsággal történő fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzés.” Ez az a három sor, amit önök úgy jellemeznek, hogy teljes politikai hatalomátvét el. Én úgy gondolom, hogy ez a szakmaiság megalapozása, és pontosan egy olyan szemléletváltás a
