Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 9 (89. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
3108 Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ferenczi Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót ötperces időkeretben. Öné a szó. FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Régóta várok erre a pillanatra, hogy itt, a magyar Országgyűlésben tisztelegjek a vörös terror magyar vértanúi előtt. Dédnagyapám testvéré t, Ferenczy Lajost a vörösök végezték ki 1919. május 7én Devecserben a Fő téren. Kötelességemnek érzem, hogy emlékét szívemben őrizve, azokkal a hősökkel együtt emlékezzek meg róla, akik a kommunizmus magyarországi hajnalán a vörös csürhe áldozataivá vált ak. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, 1918 szeptemberétől decemberéig az ország háromnegyedét az antant csapatok - csehek, románok, szerbek, franciák - szállták meg. A hazaáruló Károlyikormány átadta a hatalmat a szociáldemokratáknak és a kommuni stáknak. Mivel fegyverletételre szólította fel az amúgy nagyszámú és hadra bírható magyar katonákat, lényegében kiszolgáltatta hazánkat a szomszédos országoknak. Ezzel hazaárulást követett el, és közvetlenül felelőssé tehető az 1920as trianoni gyalázatért . 1919. március 21én kikiáltották a proletárdiktatúrát, azaz a Tanácsköztársaságot. 1919 április elején országos kommunista tanácsválasztások voltak, és megalakultak a falusi munkás, katonai és földműves szegények taná csai. Ekkor megkezdték a beszolgáltatásokat, erőszakosan elvettek a gazdáktól, amit csak tudtak. Megindult a magyar vidék szisztematikus szétverése, a parasztság megalázása, sok esetben lemészárlása. “Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekedni az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem. Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!” Ezekkel a mondatokka l uszított a magyarság ellen a véreskezű kommunista, Szamuely Tibor a Vörös Újság 1919. február 11ei számában. A kor szemtanúinak vallomásait, a Leninfiúk kegyetlenkedéseit Marjay Frigyes Kereszteshadjárat 1941 című művében foglalta össze: “Szamuely Kun Béla engedélyével az ellenforradalmi akciók színhelyén saját személyében gyakorolta a rögtönítélő forradalmi törvényszék jogait. Legtöbbször kihallgatás nélkül, rendszerint kézlegyintéssel vagy jelbeszéddel mondott halált az elébe vezetett áldozat fejére, de gyakran szóbeli ítéletet is hozott. Ilyenformán például: “Menjen a fa alá”. Ez hóhérainak elég volt, hogy cselekedjenek. Kivégeztetett Szamuely ötletszerűen olyan embereket is, akikhez a gyanúnak árnyéka sem ért el. A dunapataji vérengzés alkalmával pél dául megsebesült Szabó János gazda, akit élve a halottak közé temettetett. Sopronkövesden egy Schmidt nevű öreg vasúti pénztárost akasztatott fel, és szerencsétlen áldozatának 25 percig tartó vergődését a saját fiával nézette végig, majd ugyanarra a fára a fiút is az apja mellé akasztatta. Így pusztította ki ez az emberi fenevad a köréje csoportosult válogatott gazemberekkel és gyilkosokkal a magyar vidék legderekasabbjainak százait. Dunapatajon 64 embert végeztek ki, Kalocsán 40et, Debrecenben 86ot.” Mos t lássuk, kik vezették és irányították mindezt. Figyeljenek, képviselőtársaim, a teljesség igénye nélkül beszédes nevek következnek. Kun (Kohn) Béla, Ágoston (Augenstein) Péter, Pogány (Schwartz) József, Szántó (Schreiber) Béla, Szamuely (Sámuel) Tibor, La ndler Jenő, Vágó (Weiss) Béla, Varga (Weissfeld) Jenő, Székely (Waissit) Béla, Rákosi (Roth) Mátyás. Nemzettestvéreim! Tegnap, május 8án Devecserben emlékeztünk az áldozatokra. A városban 1919 tavaszán Hetzl József asztalossegéd lett a teljhatalmú kormány biztos és egy személyben párttitkár és a járási tanács elnöke is. Erhardt József a helyi tanács élére került. Helyi támogatóik Vathy Sándor, Csaplár János, Szabó István, Somogyi József voltak. Devecserben is forradalmi törvényszék alakult. Megalakították a Vörös Őrséget, ezzel a helyi polgárság, a gazdatársadalom és a nép ellenszenvét váltották ki.
