Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 9 (89. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
2998 A Rektori Konferencia egyébként éppen a hétvégi nyilatkozatában pontosan úgy nyilatkozott, hogy egyetértenek a diagnózissal, ők is látják, hogy szerkezeti átalakítást kell végrehajtani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és megköszönték azt a szándékunkat, hogy további kon zultáció után, csak velük konzultálva fogunk döntéseket hozni. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : A KDNP részéről Nagy Kálmán képviselő úr jelentkezett napirend előtti szólásra: “Az ápolónővérek nemzetközi napja” címmel. Képviselő úré a szó. DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A betegellátást végző nővérek száma az elmúlt években egyre fogyatkozott. Ráadásul a nyugateurópai országokhoz viszonyítottan az egy orvosra jutó nővérek száma is rendkívül alacsony. Magyarors zágon a betegápolás csak most kezd differenciálódni. Az otthonápolást végzők száma nagyon alacsony, a képzés változott, az egészségügyi ellátórendszer csak most kezd átalakulni. A nővérek rengeteget dolgoznak, és sokszor méltatlan körülmények között. Szemé lyi vonatkozásban gyakorlatilag nincsenek tartalékaink. Nagyon sok nővér családfenntartó, sokszor több gyermeket is nevel egyedül. Az országban számos fontos kérdés van, de ez az egyik legfontosabb. Az elmúlt években az emberekkel nem közölték azt, amit ku lturált világban mindenütt megtesznek: csak a munka jogosít fel jövedelemszerzésre. Munkában kell tartani a nővéreket, növelni kell számukat, és növelni kell jövedelmüket. Alulról építkezve, a megyén belüli ellátórendszereket kell racionalizálni és fejlesz teni. Az ápolást, a betegellátást ki kell vinni az emberek közé. Le kell szögeznem, hogy az előző kormány szemlélete az volt, hogy az egészségügyi ellátás pazarló. A mindennapok számai mutatják, hogy a magyar egészségügy nem adósa senkinek; sem az önkormán yzatoknak, sem az államnak. Ugyanúgy egyértelműsíteni kell, hogy az egészségügyi ellátás mindenki számára munkával szerzett jog. Tehát meg kell dolgozni érte. Azt is leszögezem, hogy az orvosok és nővérek szakmai munkáját csak az erre szakosodott, kellő gy ógyítási tapasztalattal rendelkező orvosok és nővérek irányíthatják, és nem lehet a gyógyítás - mint azt az elmúlt nyolc év kormányzati időszaka mutatta - a betegellátásban járatlan közgazdászok kedvenc játszótere. Ha elveszünk valamit a gyógyításhoz szüks éges eszközökből, nem a nővérektől és orvosoktól, hanem magunktól vesszük el. Ezen a héten az ápolók nemzetközi napja van. Vajon tiszta lelkiismerettel tudunke szembenézni velük? A Lancet, az egyik legismertebb angol nyelvű orvosi hetilap nemrégen megjele nt száma KeletEurópából a Nyugat irányába végbemenő migrációval foglalkozik. A cikk lesújtó. Csehországból, Lengyelországból, Magyarországról tömegesen áramlanak ki a nővérek NyugatEurópába. Van olyan nyugateurópai közlés, amelyik nyíltan beismeri: dupl ájára akarják növelni a nővérek számát, és a forrás a keleteurópai országokban képződött nővérek, szakdolgozók. Vajon nekünk nem kellene tenni értük valamit? Tudják önök, hogy a rendvédelmi dolgozók átlagfizetésének a fele a nővérek átlagfizetése? De a nő vérek több műszakban dolgozva is csak 40 év munkaviszony után mehetnek nyugdíjba. Ráadásul még egyikőjüket sem láttam a Parlament főbejárata előtt ülve tüntetni. Magyarországon körülbelül 90 ezer az egészségügyi szakdolgozók száma. Közülük 60 ezer betegápo ló nővér van. Szakmai felkészültségük egyre magasabb, ezzel szemben egyre szegényebbekké válnak. Ezért szeretnék nekik köszönetet mondani. Köszönet a sok munkával eltöltött éjszakáért. Köszönet azért, hogy sokszor családjukat is mellőzve, a betegekért dolg oztak. Köszönet a betegekkel átélt szenvedésekért.
