Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 3 (88. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KUKORELLY ENDRE (LMP):
2941 Amilyen az ország, olyan a labdarúgása. Egy olyan mentalitású társadalomban, mint amilyen a miénk lett az elmúlt évtizedek után, miért lenne tisztességesebb egy labdarúgó, mint a közeg, amelyben él? Ma egy játékos kimegy a pályá ra, ledarálja az edzést, és már rohan is a saját ügye után. Eszükbe sem jut, hogy egy olyan sportágat kellene szolgálniuk, aminek mindig fontos szerepe volt a magyar emberek életében. Az ötvenes években tizenvalahánymillió magyar azt mondta: megvertük az angolokat. Nem az Aranycsapat, hanem mi. Sok millió magyar ember érezte úgy, hogy felnőttünk a világ tetejére. Szomorú, ha ennek a lényegét meg kell magyarázni egy felnőtt magyar labdarúgónak. A magyar fociról azt vallom, hogy nem a labdarúgással van baj, hanem a játékosok szellemiségével. A mai magyar futballistákban nincs tisztelet a klub, az edző, a játékostársak, a közönség és a játék iránt. Azt hiszik, azzal tisztelik meg a közönséget - ha van egyáltalán közönség a lelátón , hogy kimennek a pályára, é s mutogatják magukat. Nem játszanak, csak szerepelnek. Egy olyan külföldi sztár, mint Messi, hiába keres már milliókat, még magasabbra akar törni a játékban. Ezzel szemben egy magyar focista, ha kap egy jó szerződést, eltűnik. A magyar labdarúgásnak tehát nem technikai, taktikai vagy játékfelfogásbeli, hanem morális problémái vannak. Soha nem volt olyan korszak, hogy ne lett volna kéthárom átlagon felüli kapus a hazai labdarúgásban. De a magyar futball sorsa nem rajtuk múlik. Ők a leglelkesebb, legtisztább szándékú játékosai a labdarúgásnak. Sok éve láttam A hosszútávfutó magányossága című angol filmet. A kapus körülbelül olyan pszichés állapotban és gyakorlati helyzetben van a labdarúgásban, mint a hosszútávfutó a maga sportágában, hiszen nincsen partnere. A sport nemcsak sikert, népszerűséget hoz, hanem óriási hatása is van az emberre. Önfegyelemre, mások tiszteletére tanít, sőt hazaszeretetre is. Életemben egyetlenegyszer késtem el az edzésről, de emiatt a mai napig lelkiismeretfurdalásom van. A sport ré vén az ember megtanulja, miként kell viszonyulni ahhoz a közösséghez, amelyet a haza jelent.” Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Kukorelly Endre képviselő úr, LMP. Öné a szó, képviselő úr. (Nem szól Kukorelly Endre mikrofonja.) Valószínűleg nem működik, mert nem hallani a hangját. Mindjárt segítenek. Mindjárt viszik a mikrofont, képviselő úr. (Mobil mikrofont visznek Kukorelly Endr ének.) Kérem, az órát szíveskedjenek újraindítani. Öné a szó, képviselő úr. KUKORELLY ENDRE (LMP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A Lehet Más a Politika egyetért a törvény módosításával, minden törvénymódosítással, amely önként csökkenti a hatal om központosítását, az úgynevezett centrális erőteret, amely a jogosítványok, hatókörök, döntési körök leosztásával a végrehajtó hatalomtól a szakmához való delegálással jár. A javaslat a sportvilágeseményekre való felkészülés és az eredményes szereplés d íjazását szabályozza, ezenkívül a nemzet sportolója cím odaítélését is szabályozza. Eddig csupán konzultáltak a már díjazottakkal, ezután a nemzet színésze cím adományozásához hasonlóan a megválasztottak kooptálják az új tagot, amennyiben a létszám 12 alá csökkenne. Mindezt azért emelem ki, mert néhány hete írásbeli kérdést intéztem Réthelyi miniszter úrhoz arról, hogy miért nyúlt bele a minisztérium szinte példa nélkül a József Attiladíj kuratóriuma fölterjesztésébe, 13 író díjazásába. Azért mondom, hogy szinte példa nélkül, mert ugyan erre még a létezett szocializmusban sem volt példa, de az előző Fideszkormány alatt viszont annál inkább. A Lehet Más a Politika szerint a József Attiladíj odaítélésének a szabályozása is a most tárgyalt törvényhez hasonló , a nemzet színésze és a digitális akadémia mintájára módosításra szorul. Eddig ugyanis nem volt akut a kérdés, a szokásjog alapján a végrehajtó hatalom jóváhagyta a szakmai kuratórium javaslatát. Ám az államtitkár - mint válaszában írja - elérkezettnek lá tta azt a pillanatot,
